3. Csak munka, semmi más
Ködös, hideg időre ébredt Tokió. Már reggel dugóban állt a fél város, a másik fele pedig a járdán alig bírt elmenni, mivel mindenki munkába igyekezett. Egyik autó hátsó űlésén Yusuke morgott. A volánnál Kurama ült, hihetetlen, de még a dugó sem tudta kihozni a sodrából. Nyugodtan várt, mígy Yusuke majd megfojtotta Botant, aki nyugtatni akarta a siető fiút. Kurama egy jó ideig csupán a tükörből figyelte kettőjük civakodását. Végül csak hátraszólt.
- Yusuke? Megtudhatom mi a bajod?
- Ember! Kuwabara a bajom. Most, mint mindig, megint a farka vette át az agya szerepét. Egyszerűen kőbunkó ahhoz, hogy felfogja a kész tényt.
- Mégis milyen tényt? – kérdezte Botan.
- Yukina visszament az övéi közé. Csak az a bolond Kuwabara képes azt hinni, hogy Yukinát elrabolták. Semmilyen bizonyítéka nincs arra.
- Neked nem is Yukina a bajod, hanem én... – tette ölbe kezét Botan.
- Már mégis honnan veszed?
- Felvilágosítalak, te... akár Kurama is lehet az alakváltó. Bármilyen alakot felvehet, annak összes képességével. Még az anyja sem mondja meg, hogy nem a porontyával tárgyal. Csak amiatt nem hívták kaméleonnak, mert az egyik szülője viselte azt a nevet.
Végre kiszabadultak a dugóból, de Botan jóvoltából Kurama csinált egy újabb kigyózó sort, rengeteg duda beiktatásával. Szikrázó szemekkel nézett hátra. Botan legszívesebben kiugrott volna a kocsiból, Kurama sosem mutatta ki heves érzelmeit, most meg úgy vicsorog mint egy veszett farkas.Yusuke boci szemekkel nézett barátjára.
- Itt van az alakváltó? – kérdezte végül lehiggadva. (persze látszólag volt csak nyugis)
- Fogjuk rá.
- Yusuke, ne merj felidegesíteni, felelj normálisan vagy itt helyben agyonütlek.
- Kurama mi lelt? – vigorgott izzadva Yusuke – hidegvér. Koenma azt a feladatot adta, hogy keressem meg. Megtalálom mielőtt bármit csinálhatna, begy szó.
- Valld be, azt se tudod, hogy ki az a ...lény?
- Talán te tudod? – kérdezte Botan.
- Sajnos igen, volt szerencsém találkozni vele. És megmondhatom, hogy újra nem akarok vele összefutni. Ha látod, kérd meg, hogy mesélje el mit akar, ne támadj rá! Ígérd meg Yusuke, hogy nem támadod meg.
- Mindent elkövetek, hogy visszavigyem oda ahová...
- Yusuke! Nem értessz semmit, Az alakváltó nem köntörfalazik, felképes venni egy olyan lény erejét, amely mindennél és mindenkinél erősebb. Még az is lehet, hogy az...az...ő...valódi...alakja...
Botan és Yusuke egymáshoz bújva, teljesen leizzadva néztek előre. Hátuknál már rendes sor terebéjesedett. Dudák százai, szitkok ezreivel vegyültek és fújta őket előre a szél. Kurama lehúnyt szemekkel taposott újra a gázba. Yusuke és Botan fellélegezhettek. Ahogy az autó megállt az emeleti parkolóban Yusuke kiesett siettségében a kocsi ajtaján. Botannal már csak futtában köszöntek el Kuramától.
*
Hó fedett mindent. Csupán egy személy járt arra, láthatóan. Fekete, hosszú kabátja alól néha elővillant egy kard pengéje. Fagyos szél kavarta körülötte körbe-körbe a havat. Lépteit azonnal eltakarta a magas hótömeg. Bretonja a szeme előtt jobbra-balra fújódott. Vörös szemei fölött szemöldöke összeráncolódott. Szemgolyói körbe pásztázva forogtak. Úgy tűnt elérte célját. Megállt és elővette kardját, felnézett az egyik fára. Onnan egy fiatal nő huppant le. Fiatal volt ugyan, de nem egy szépséges nőt kell elképzelni.
- Miért követsz? – kérdezte Hiei.
- Nem követlek...
- Nagy szellem erőd van, de nekem nem vagy ellenfél.
- Ha harcolni akartam volna, megtámadlak.
- Akkor?
- Rengeteg démon gyűlt össze az elhagyatottak tornyánál. Ahogy megtudtam egyes forrásoktól, az a pletyka járja, hogy felbéreltek egy bérgyilkost Kurama levadászása érdekében.
- Szegény bérgyilkos.
- Az alakváltó az a szerencsétlen.
A nő nem is szólt többet.Felszívódott a fehérségben. Hiei pedig egy havas fának dőlt. Minden rajta levő hó Hieire zuhant.
A viharban, a hóban egy kisfiút készült betemetni a hógörgeteg. Egy erős kéz húzta fel a vigyorgó kicsit.
- Chie megbolondultál? – hajolt le Hiei.
- Azt mondtad, hogy maradjak itt.
- Megtalállak, nem kell félj.
- Veled meg mi történt? Lavina?
- Gyere, el kell vigyelek egy biztos helyre, nekem el kell menjek.
- Veled megyek!
Hiei nem veszekedett a kicsivel, úgyis azt teszi amit jónak lát. Mivel megbizonyosodott, hogy Yukina nem lehet az alvilágban, már úgysem akart sokat kedvenc helyén maradni. Egyenest egy öreg démonhoz igyekezett. A démon megmondta neki, hogy áttudja csempészni az emberek világába, de a gyerekért nem tud felelősséget vállalni. Hieinek nem volt választása, magával vitte Chie-t is.
*
Kurama egyenest a laborba sietett. Meglepetésére az ajtóban a főnöke állt, egy nővel.
- Minamino, bemutatom az új munktársnődet, Vini Majani-t. Ezentúl együtt dolgoztok.
- Örvendek hölgyem, biztos jól ki fogunk jönni. – szorított kezet a nővel.
- Remélhetőleg. – mosolygott visszafogottan „Vini”.