3. Kíméletlen nőszemély
Egy bilincs mellett, melyen alvadt vér csillogott a neon fényében egy fekete bőrszíj és egy fehér szétvágott ing hevert. A földön egy nadrág hevert. Kiérve az előszobába egy zakó hevert egy székre hányva. Felfelé menet a lépcsőn egy pár fekete cipő volt hanyagul lelökve. A hálószoba előtt hevert két szürke zokni. Beérve a hálószobába ugyancsak a földre hajítva hevert egy fekete kabát, mellette egy ugyancsak fekete női nadrág hevert egy drapp hosszúujjú, mély dekoltázsú blúzra hajítva. A szobát nyögések és ágyrecsegés zaja töltötte be. A matracon egy ősztincses férfi feküdt, rajta pedig egy nő „lovagolt”. A férfi lihegve figyelte a nő bekötött vállát. A nő a plafont figyelte, fekete tincsei közül kilesve. Érezte ahogy lecsúszik a férfi keze a csípőjéről. Lenézett, megnézni remekművét. Ahogy várta, a férfi szájaszéléről egy vékony sáv nyál csorgott és kábultan meredt a két fel-le rázódó mellre. Kicsit jobban megfigyelve viszont felfedezte, hogy nem is a mellét nézi, hanem a sebesült vállát. Gondolta kihasználja. A férfi már majdnem elérte a csúcsot, mikor Black Death ráült, és meg se mozdult. Ölbe tett kézzel várta a férfi reakcióját. Nem is váratott sokat, megérintette a nő csípőjét. Black Death nevetve húzott le egy pofont a férfinak.
- Mi bajod? Nem élvezed? – kérdezte a nőre nézve.
- Tudod, hogy mennyire fájdalmas sérülten k***lni?
- Nem tudom, de te akkora qrva va...
Egy újabb pofon hallgattatta el a férfit. A nő előre emelte jobb lábát, melyen egy fekete magassarkú csizma ékeskedett.
- Nesze, egy kis ízelítő. – és beletaposott a férfi vállába.
Az egész szobában visszhangzott a sikoly. Black Death leszállt a pasasról. Ital után nézett. Töltött magának egy pohárral és visszament megnézni munkája eredményét. A férfi a vállát fogva szívott egy cigarettát. Fogai sárgán vicsorogtak a nőre.
- Na folytassuk?
- Ezt megkeserülöd te ribanc.
- Ideje lesz már összeszedd magad te vén disznó. – felelte vigyorogva Black Death.
Valami megcsillant a hátánál, ahogy visszamászott a férfira. Ugyanúgy ült vissza, mint amikor abba hagyták. A férfi az arcába fújta a füstöt.
- Valahol azt olvastam, de lehet, hogy tv-ben láttam, miszerint ha nem fújod ki a füstöt a tüdődből, és felhasítod, onan aztán dögivel jön ki a füst. Nem érdekel, hogy mennyi ebből az igazság?
A férfi nem felelt csak elmosolyodott, a nő képébe fújta a füstöt, újra beleszívott cigarettájába és ráhúzott eggyet Black Death fenekére.
- Marha. – tört ki a nőből.
Felállt, rátette lábait a férfi kezeire, lehajolt és befogta a pasas orrát. Másik kezével előhúztaa hátáhz csúsztatott kést és a férfi tüdejébe vágta. A pasas felköhögött egy kevés vért, utánna pedig kilehelte a lelkét. A nő tusolni indult, még visszanézett utoljára. Figyelte, ahogy kiszáll a felvágott testből a füst. Az ablakból a holttestre hajított egy meggyújtott öngyújtót. Egy háztetőn figyelte ahogy kiérkeznek a tűzoltók. A többi már nem izgatta. Azt a Keyko Yukimurát akarta meglelni. Figyelmét egy sikátorra szegezte. A nagy semmit nézve, hirtelen beindult az élet. Egy kék kimonós lány rohant be a sikátorba, két férfi követte. Mondanom sem kell, hogy az árny a háztetőről eltűnt. A két férfi vigyorogva közeleldtek a rettegő lány felé.
- Kérlek, ne gyertek közelebb... – szólt csengő hangon.
A két ficsúrt nem izgatta a lány kétségbe esett beszéde. Egyre közelebb értek a lányhoz. Az majdnem felvisított. A két férfi koponyája recsegve ért össze. Pár csepp vér fröccsent hófehér arcára. Megszeppenve nézett farkas szemet egy nővel, aki nagyon hasonlított az egyik barátjára. Megriadt, mikor a lány hozzáért. Pedig csak a vért törölte le az arcáról.
- Ne izgulj, ezért a két marháért nem kár. Ahogy látom, jól vagy...
- Igen. Köszönöm. A nevem Yukina, benned kit tisztelhetek
- Ne érdekeljen az téged.
- Yukina! – hallatszott egy dörmögő hang a homályból.
- Kazuma-san itt vagyok! – kiálltotta a lány.
Mire Kazuma odaért, már csak Yukina állt ott egyedül, a rejtéjes megmentő és a két holttest is eltűnt.