|
4.fejezet -Az éjszaka leple alatt
2007.04.20. 14:20
4. Az éjszaka leple alatt
Verőfényes napsütéssel köszöntött be a reggel. Yusuke és Kazuma Yukina esti „találkozójáról” beszélgettek. Kuwabara meg volt róla győződve, hogy Hiei húgával hozta össze a sors Yukinát. Yusuke jól tudta, hogy az lehetetlen, hisz Yukina Hiei húga, de ezt nem mondhatta meg Kuwabarának. Csupán a kétejeit tudta kifejezni ezügyben. Kuwabarának pedig az ritka kevésnek számított. Szerencséjükre épp zöldre váltott a lámpa és várakozás nélkül átmehettek az úttesten. Kishíján ott is hagyták a fogukat. Egy eszeveszett idióta minimum 200-zal süvített el a hátuknál. Keyko az utca másik oldaláról futott feléjük. Yusuke öklét mutogatva ordított a sofőrnek, míg Kuwabara szidta a sofőr teljes családfáját.
Közben máshol is pörgött az élet. Koenma irodája előtt egy rég nem látott alak állt meg. Kisidőt morfondírozott rajta, hogy kopogjon vagy sem, végül csak bekopogott, viszont válaszra nem várt. Koenma az íróasztala előtt ült. Ült a székében és gondolkodott. A démon vele szemben foglalt helyet. Koenma látszólag észre sem vette. Hogy belépett. Gondolt eggyet és feltette a lábát Koenma asztalára. Erre már odafigyelt a cumis.
- Hiei...észre sem vettelek...
- Vettem észre. Miért rendeltél ide, ilyen sürgősen.
- A Kekkait valaki miszlikre aprította.
- Csak azt ne mondd, hogy én vagyok a gyanusított. Nem mintha rád tartozna, de még csak a közelében sem jártam.
- Tudom. A nyomok mind...egy emberre utalnak.
- Emberre? Urameshinek elment az esze vagy micsoda?
- Kuwabara szellemkardja vágta széjjel a Kekkait.
- És mi közöm nekem ehhez?
- Hiei, szerinted Kuwabara volt az?
- Miért húzod az időt. Mindketten tudjuk, hogy az alakváltó volt. Mit akarsz? Menjek le az emberek világába és szóljak Kuramának, hogy visszatért a szeretője?
- Nem. Mukro úrnő kért fel a feladatra, hogy győzzelek meg arról, hogy térj vissza a régi állásodba és őrizd az átjárót.
- Add át Mukuro...úrnőnek, hogy semmi esetre sem fogok több idióta halandót visszapakolni a saját világába, ha olyan bunkó volt, hogy átkerült. Inkább megeszem őket.
- Mit vársz Hiei? Talán könyörögjek? Azt ne is várd. Ismerlek téged annyira már, hogy tudjam, hogy nem fogsz csalódást okozni. Máskülömben sem eszel embert.
Hiei felpattant és kivágódott az ajtón. Úgy becsapta maga mögött, hogy az asztalon heverő papírok mind szétszálltak Koenma mintha mi sem történt volna, visszadőlt fotelébe és tovább elmélkedett. Nem tévedett, Hiei meg sem állt Chie-ig, vele együtt pedig Mukuróhoz sietett. Nem sokat beszélt vele. Csak bejelentette, hogy Koenma felkérte segíteni, de éreztette szavaival, hogy nem kíván sokszor találkozni Mukuróval.
*
Döglesztően meleg délután volt. Parazita az alakváltót csodálta. Az elején még nem zavarta a pasas pillantása, de végén már a pokolba kívánta. Azon morfondírozott, hogy végezzen-e azzal az idegesítően nagypofájú férfival vagy sem. Mivel tudta, hogy olyan kevés idő alatt nem találnának még egy olyan zsenit mint az, jobbnak látta felállni és otthagyni a szerelem lángjában égő férfiút. Parazita figyelte ahogy a csodálata alanya kimegy, majd leült videójátékkal játszani. Félóra múlva betoppant két démon. Az alakváltó is megjelent. Körülülték az asztalt. Parazita direkt az alakváltó mellé ült.
- Na figyelj te szerencsétlen... – szólalt meg az alakváltó – ha csak eljátszol a gondolattal, én kitöröm az ujjaidat egyenként. A lábaddal kezdem. A kezedre még szükség van.
- Akkor lábbal piszkállak meg.
Parazita a kijelentése után az asztal alatt kötött ki. Mire kimászott még egy Parazita volt a szobában.
- Imádom magam. – jelentette ki boldogan.
- Elég lesz a majomkodásból! – kiálltott egy démon, aki eddig hllgatagon figyelte az eseményeket.
Végre elcsendesedtek. Egy utolsó megbeszélést tartottak, hogy minden tökéletesen működjön. Az egyik démon felállt és megragadta Parazitát a torkánál, és kirángatta. Az alakváltó és a másik démon kettesben maradtak.
- Képes leszel rá? – kérdezte a démon
- Sosem okoztam csalódást. Így van...Hiroshi?
- Legyen igazad...
*
Egy fekete árny suhant végig a házak tetején. Este volt ugyan, de még nem volt teljesen sötét. Az árny leugrott egy teraszra. Elővett egy tolvajkulcs készletet és feltörte a zárat. Senki sem volt abban az időpontban a házban, leszámítva Black Death-et. Keresgélt egészen addig amíg meg nem hallotta, hogy nyílik az ajtó. Tisztán látta, hogy egy fiatal férfi lép be. A hálóba sietve felvett egy asztalon heverő fésűt, melynek egyik fele hegyes volt.
- Keyko – mondta a pasi – én vagyok, Yusuke. Keyko, itt vagy?
Black Death tőle nem megszokott stílusban nekiment az ágynak. Yusuke meghallotta. Nevetve leoltotta a villanyt és elindult a hálóba. Black Death zavarodottan beugrott a megvetett ágyba. Félhomály volt, és a nő háttal feküdt. Yusuke nem is vehette észre, hogy nem Keyko fekszik az ágyban. Ledobta cipőit és bebút a nő mellé. Black Death megszorította a fésűt. Yusuke átölelte.
- Drágám, alszol?
Black Death meglátott az éjjeli szekrényen egy mobilt. Lekapta és írni kezdett. Átnyújtotta Yusukének.
„Fáj a torkom, ha nem gond nem beszélek.”
- Jó édesem. Annyira hiányoztál.
„Kicsit rosszul is vagyok, kérlek ne ölelj, ha nem gond.”
- Ó bocs. Mit gondolsz Yukina megmentőjéről? Nem hiszem, hogy Hiei húga lenne...
Black Death-ne eszébe jutott a lány, akit megmentett. Sőt az is eszébe jutott, hogy az aki őt a múzeumban kiütötte hasonlított rá.
„Hiei húga? Hol is van, Hiei? Ma annyira hibbant vagyok.”
- Kurama talán tudja. A fenébe! – pattant ki az ágyból. – Kurama megkért, hogy segítsek neki. Hogy felejthettem el. Ó...a fenébe. Bocsánat Keyko, de el kell menjek.
Magára kapta cipőjét és elfutott. Black Death fellélegzett. Legalább nem kellett még egy embert megölnie. Újra kutatni kezdett. Talált több fotót is. Az egyik fotón megpillantotta azt akit keresett.
„Hiei...tehát te vagy az...” – gondolta.
Még egy fotót húzott elő, amin ugyancsak az a Hiei volt egy vörös hajú fiúval.
- Ez kell legyen Kurama...honnan ilyen ismerős ez a figura? Ez a vörös haj....a botanikus kert. Hát persze. Elkaplak Hiei, de azt nem úszod meg ép bőrrel.”
Zsebre vágta a fotót és távozott. Egy óra múlva nyílt az ajtó és belépett rajta Keyko és Yukina. Genkai-nak el kellett utazzon pár napig, így Keyko elhívta a hótündért magához. Észre vette, hogy a teraszra nyíló ajtó nyitva van. Bezárta és visszament a lányhoz. Yukina meg mert volna esküdni, hogy érzi annak a lánynak az illatát, aki megmentette.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
