Yu Yu fanoldal! - G-Portál

5. A tûz újra fellángol

Egy kisgyerek állt egy üvegfal elõtt. Mellette egy vörös hajú, magas férfi guggolt. A gyerek figyelmesen bólogatott a férfi szavaira. Egy barna, rövid hajú, alcsony nõ sietett feléjük. A gyerek boldogan áradozott a látottakon. A nõ hálás tekintettel nézett a férfira.
- Köszönöm Suichi, hogy vigyáztál a fiamra. Nem tudtam hol hagyni.
- Nincs mit. Az elején nem nagyon figyelt rám, de a végére összebarátkoztunk.
- Igen, mert a többiek innen olyan bunkók. – mondta a gyerek az anyja kabátjának ujját ráncigálva.
Kurama majdnem elpirult. A nõ megfogta a gyerek karját, elköszönt Kuramától és elment a gyerekkel. Kurama visszament a laboratóriumba. A bejáratnál egy idõs biztonsági õr ült, egy fánkot dézsmálva. Unatkozva nézett kifelé. Kicsúszott a kezébõl a fánk, egy hosszú nyomot hagyott az ingjén amíg a földön landolt. A férfi feltûnõen nem foglalkozott vele. Mintha szellemet látott volna, úgy nézett egy az épületbe belépõ nõ után.
- Hát, ez képtelenség. – mondta magának – de õ halott... - folytatta
Az említett mégcsak figyelemre sem méltatta. Beszállt a liftbe és felment a harmadik emeletre, ahol a laboratórium volt. Felért. A délutáni fényáradat csillogott barna haján. Belépett a laborba. Kurama háttal állt. Mikroszkóppal vizsgált egy levelet. A nõ állt ott vagy öt percet, ha nem többet, míg Kurama megfordult. Ha lett volna valami a kezében, az biztos a földön végezte volna.
- Vini... – mondta halkan.
- Kurama? – mosolygott a nõ.
- Te megbolondultál? Vini meghalt, te magad ölted meg!
Visszhangzott a szoba, úgy ordított. Az alakváltó Kurama elé állt és szájon csókolta. A pasas nekiment az asztalnak. A mikroszkóp imbolygott egy keveset, majd dõlni kezdett. Kurama és a nõ egyszerre kaptak utánna.
- Figyelj. – szólalt meg Kurama, mostmár nyugodtabban – hányan láttak meg.
- Ó, az a hülye õr...
Megfordult és kiment. Kurama kiálltva rohant utánna. Az alakváltó gyorsabbnak bizonyult. Beugrott a liftbe. Kurama fújtatva rohant a lépcsõ felé. Az õr ugyanúgy ült a székében, mint mikor ott hagyta. Szerencsétlennek nagyon nem volt jó napja. Elõször egy halottat látott besétálni, most meg egy két méternél is magasabb, fehér ruhás, hosszú, legjobban rókafülekhez hasonlító fülû egyént látott meg kilépni a liftbõl. Na és pont felé közeledett. Hogy ne legyen ez sem elég, kicsattant a lépcsõknél levõ ajtó és kirontott az egyik alkalmazott.
- Alakváltó, ne csináld. – szólalt meg Kurama
- Felejts el mindent ami egy órával ezelõtt történt. – mondta „Youko” az õrnek és a szemébe fújt egy marék pollent.
A férfi ájultan dõlt az asztalra. Az alakváltó visszalakult Vinivé, megragadta Kurama ingjének a nyakát és behúzta a liftbe. Mire felértek Kuramán már csak a nadrágja volt. A nõ nevetve rángatta be a laborba. Felült az egyik üresen álló asztalra és lábát lógatva engedte, hogy a férfi végig csókolja minden porcikáját. Kurama feltérdelt az asztalra, úgy csókolta a nõ nyakát. Az alakváltó átölelte és hátradõlt. Kurama a másik lábát is feltette. Vini többször belemarkolt Kurama hajfergetegébe. Átengedték magukat az élvezetnek. Gyors menet volt ugyan, de mindketten élvezték. Nagyrészt lehet, hogy épp az izgatta fel õket igazán, hogy minden pillanatban rájuk találhatnak azokban a pikánsabbnál pikánsabb helyzetekben. Fogalmuk sem volt róla, hogy a szomszédos háztetõn valaki pont õket lesi. Jobban mondva csak Kuramát figyelte. Azért õt is lázba hozta a látvány. Az aktusnak vége szakadt. Az alakváltó magára hagyta Kramát. Még egy búcsú csókot sem lehelt fáradt partnere ajkára. Az õr még mindig ájultan hevert az asztalon. Black Death úgy gondolta, hogy eljött az õ ideje. Leugrott a laborba, de újra el kellett bújnia. Yusuke toppant be Kuramához, aki épp az öltözködéssel végzett. A haját hozta rendbe.
- Ú, itt meg mi történt? Kurama...csak azt ne mondd, hogy csináltál magadnak egy nõt a növényekbõl és azzal hemperegtél.
- Elõször is, én itt Minamino vagyok, másodszorra pedig nem kellett kínlódjak, nõvel voltam ugyan, de hús vér személy volt az illetõ.
- Ez a beszéd öregem, csak így tovább.
Black Death-et nem érdekelte a folytatás. Kiugrott az ablakon. Meglátta azt a nõt akivel Kurama hancúrozott. Követni kezdte. Érdekes módon a nõ a külvárosba sietett. És ami igazán meglepetés volt. Azzal a démonnal találkozott, akivel a múzeumban harcolt még a tökmag feltûnte elõtt. A nõ mondott neki valamit és elment. Black Death hagyta az alakváltót, le akart számolni a démonnal. Az egy barlangba sietett. Black Death láthatatlan árnyként követte. Mikor biztonságban érezte magát, rátámadt a démonra. Démonunk sem lazsált. Elõrántott egy ostort és a falhoz vágta nõt. Black Death vállába fjdalom hasított, ez viszont csak energiát adott a dühének, ami egy gyomorba rúgást eredményezett. A démon felbõszült, vadul csapott többször is a nõ irányába. Egyszer sem érte el. Black Death ugrálgatás közben elõhúzott két tõrt. Az egyikkel hárította a csapásokat, míg a másikat egy ügyes dobással a démon fejébe dobta. Az eldõlt. Black Death nem tudta hogy meghalt-e vagy sem. Jobbnak látta evágni a fejét. Miután végzett nem éppen iszta munkájával, felvette az otort és tovább ment, egyre beljebb a barlang belsejébe.
A sebe egyre jobban égett. Fényt látott. Futni kezdett. Kiért a barlangból. Egy erdõs helyen kötött ki. Fogalma sem volt, hogy hol lehet. Bizonytalanul de elindult egy kitaposott ösvényen. Rengeteg hangot hallott. Egy idõ után megállt és felnézett. Megszorította a kezében álló ostort, és elõhúzott egy tõrt. Pont a feje fölött ott állt az akit már olyan régen keresett. Végre megadhatta a tartozást.

5.fejezet - A tûz újra fellángol