6. Fárasztó este

Egy taxi állt meg egy tömbháznál. Yusuke szállt ki belőle. Két csokor virág volt a kezében. Felsietett az emeletre és becsengetett. Léptek zaja hallatszott bentről. Yukina nyitott ajtót.
- Yusuke úrfi, fáradj beljebb. – invitálta be kedvesen a jégtündér.
- Köszönöm Yukina. Keyko itthon van? Hopsz, ez itt a tied. – nyomta az egyik csokrot Yukina kezébe.
- Köszönöm, nagyon szépek. Keyko is már megjött. Már nagyon várt.
Yusuke rámosolygott a lányra és otthagyta. Besietett a konyhába. Keyko a vacsorát csinálta. Annyira el volt foglalva, hogy észre sem vette a belépőt. Yusuke a lány hátához lopózott és befogta a lány szemét. Keyko elnevette magát.
- Yusuke, ne gyerekeskedj. Ez még iskolás korodban tűrhető volt, de mostmár felnőtt vagy.
- Igaz szerelmem. Ez a virág csokor pedig fejezze ki az érzelmemet irántad.
Letérdelt kedvese elé és átnyújtotta a vörös rózsacsokrot. Keyko elvette és vízbe tette Yukina csokrával együtt. Yusuke ott állt mögötte.
- Keyko, mostmár jobban érzed magad? – kérdezte a lányt.
- Hogy-hogy?
- Hát tudod, tegnap este...azt mondtad, hogy rosszul vagy.
- Tegnap este? Csak délben láttalak, mikor majdnem kivasalt egy autó. Nem emlékszel? Este Genkai anyóhoz mentem, elhozni Yukinát.
Yusuke értetlenül állt az események előtt.
- De akkor az ágyban, az a nő...?
- Mi?! – nézett rá dühös pillantással a lány.
- Tegnap este, mikor feljöttem. Az ágyadban feküdt valaki.
- Ugye nem voltál vele? Yusuke felelj!
- Nem dehogy, csak faggatott Kuramáról és Hiei-ről. Furcsa. Megyek beszélek Kuramával.
- Yusuke, állj meg. Te egy nővel voltál az ágyamban? – rohant a fiú után Keyko.
Yusuke nem állt meg, sőt egyre gyorsabban rohant az ajtó felé. Yukina a nappaliból nézett utánnuk. Yusuke kinyitotta az ajtót és kivágódott. Yukina egy csörömpölést és szitkozódást hallott. Mire az előszobába ért Yusuke feltápászkodott. Keyko az ajtóban állt és válaszokat várt a fiútól. Yusuke is ugyanazt várta, csak ő épp Koenmától. Főként azért, hogy mit keresett Keyko házának ajtaja előtt.
Yusukéval szemben Black Deathet nem érdekelte Hiei esetleges kérdése vagy válasza. Csak eggyet akart. Holtan látni azt aki őt úgy átverte. A magasba ugrott. Két démon állta útját. Az ostorral távol csapta magától az egyiket, míg a másiknak megsebesítette a karját a tőrrel. A démonok erre idegesek lettek. Mostmár támadtak és nem csak védekeztek. Black Death könnyen védett és támadott is, mikor alkalma adódott rá. Hiei figyelte a küzdőket de nem avatkozott bele. Sőt meg se nyikkant. A démonok a lányt egy szakadék felé terelték. Black Death észrevette még időben. És még ki is használta. Az ostorral összekötötte az egyik démon kezét, majd elvágta az ostort kettőbe és a démont lerúgta a szakadékba. A másik a szakadék szélére sodorta a lányt. Megkapaszkodott egy indában. A démon felé futott. A ostor maradékával körbefonta a démon lábát és elugrott előle. Az megbotlott és belezuhant a szakadékba. Black Death elé ekkor ugrott Hiei.
- Halandó, állj meg. Nem akarunk bántani, de ha többünket is életveszélybe sodorsz, megöllek.
A lány nem felelt. Eltette a tőrt és lehúzta kabátját. Csinos alkatát a old megvilágította. Hiei elcsapta a fejét. Jobb vállán véres volt a blúz.
- Te disznó, kapj el, persze ha tudsz! – kiálltott Hieire Black Death és elfutott.
Hiei unottan vette üldözőbe.Meglepte a lány taktikája. Az elején futott, majd felugrott egy fára és ágról ágra szökött. Hiei dühös pillantással gyorsult fel. Black Death-et elhagyta az ereje. Tudta , hogy csak egy esélye van. Ki is használta. Egy tisztást megpillantva újra futni kezdett. Majd felugrott, egy fának ugrott és visszapattant, egyenest Hiei felé. Mindkét kezében egy-egy tőr villant meg. Hiei előkapta kardját és visszaverte a támadást. A lány nem adta fel. Vadabb és vadabb tempóban csapott össze a démonnal. Egyszer Hiei elugrott előle. A démon hátánál egy fájdalmas nyögést halott. Megfordult és látta, hogy ellenfele a földön fekszik. Hátul a válla is vérben ázott. Pár démon jött elő.
- Hihetetlen, egy ember így küzdjön...
- Esélye sem volt. – tette hozzá Hiei – Azért el kell ismernem jól harcolt...sérülten. Mit álltok ott, hozzátok.
A démonoknak feltűnt, hogy a lány felettébb hasonlít Hiei-re, de ezt meg se merték említeni.
Ezidő alatt Kurama a parkolóba sietett. A kocsija felé ment. Még nem érte el, mikor megállt. Kuwabara tűnt fel.
- Hello Kurama, elvinnél egy darabon. Lekéstem a buszt.
- Hallgass. – súgta Kurama
- Jól van na, ha nem akarsz elvinni már megye...
- Hallgass már. – és befogta a fiú száját.
Kuwabara nem értette Kurama viselkedését. Kicsi idő múltán érezni kezdett valamit. Rájött, hogy néhány démon figyeli őket. Majd árnyakat pillantottak meg, amik elsuhantak az autók közt. Kwabara leizzadva idézte elő szellemkardját. Két démon már ugrott is neki. Végzett velük. Hátranézett, hogy mi van Kuramával. Meglepődött , hogy nem a rózsaotort használja, hanem egy kardot, az is növényből volt. Nehezen de végeztek velük. Kurama megragadta Kuwabarát, belökte a kocsiba és elhajtott. Kazuma visszanézett, míg elhagyták a garázst. Senki nem követte őket. Megnyugodva pillantott Kuramára.
- Mi volt ez? – kérdezte.
- Nem tudom. Remélem Yusuke tudja. Ha nem gond először hozzá megyünk, utánna hazaviszlek.
- Ok. Ő...miért nem használtad a rózsaostort?
- Tanulj meg valamit. Ha egy régi ismerősöd hancúrozna veled, mielőtt elmegy kutasd át a zsebeit.
Kuwabara akarata ellenére elvigyorodott. Aznnal letörölte a mosolyát, mikor Kurama ránézett.