|
8.fejezet - Húzós helyzet
2007.04.20. 14:23
8. Húzós helyzet
Egy reszkető alak, kalappal a fején nézett a fal árnyékából a katonák felé. Sosem hitte volna, hogy pont ő lesz egy ilyen kényes ügy főgyanusítottja. Reszkető léptekkel szánta el magát a futásra. Tudta, hogy csak egy személytől kérhet segítséget. Ahhoz viszont, hogy őt elérje, sok szerencsére és gyorsaságra volt szükség. Ígyhát összeszedte magát és futni kényszerült, sarkában egy rakás katonával.
Térjünk vissza Black Death-hez. Álmosan nyitotta ki a szemeit. Az elején fel sem fogta az agya a változást. Amint a szobába lépett egy leginlább bohóc ruhához hasonló ruházatú nő, beugrott neki, hogy egyáltalán nem fáj a válla. A nő mintha a gondolataiban olvasott volna.
- Látom észrevetted, hogy a vállad olyan mint újkorában.
- A vállam jól van, de én pocsékul érzem itt magam. Lennél szíves eloldozni?
- Hiei ódákat zengett a harctudásodról.
- Tényleg?
- Nem, azt mondta, hogy kössenek az ágyhoz, mert karmolsz mint egy bolhás macska.
- Macska? Szívesen szétkarmolnám azt a bamba pofáját.
Mukuro felnevetett. Nem hitte, hogy talál mégegy ugyanolyan lényt, aki ugyanúgy viselkedjen mint Hiei. Nem kívánt többet beszélni a lánnyal. Egyszerűen megfordult és kiment. Aika dühösen kiabált utánna, de kiáltása süket fülekre lelt. Persze az agya egyáltalán nem hagyta cserben. Mukurót visszahívták az őrök, ugyanis a lekötözött hölgyemény annyira ráncigálta a kezeit és lábait lekötöző láncokat, hogy az véresre vágta kezeit. Két démon próbálta lefogni, de ha nem tudott rúgkapálni, akkor harapott, esetleg köpkösődött. Egy idő után kifáradt és elájult (Gondoljatok csak bele Black Death elájult...csak nekem tűnik furcsának?). Mukuro parancsára eloldották, hogy kitisztísák az újanon szerzett sebeket. Err várt csak a lány, minden az ágynál álló démon a környező falakon kötött ki. Mukuro nem engedte elmenni. Black Death mostmár nagyon dühös volt, a második személy tudta elkapni. Hiába ütött-rúgott Mukurót nem tudta legyőzni. Valahogy sikerült kiszabadulnia a nő szorításából. Pont az ablaknál álltak. Aika meggondolatlan döntést hozott. Kiugrott az ablakon. Fogalma sem volt, hogy milyen magasan lehet. Elég magasban volt ahhoz, hogy landolva elterüljön és mozdulatlanul feküdjön, addig amíg néhány démon felemelte. Újra ugyanott kötött ki, ahol eddig is volt, de most mégjobban lekötözték. Kinyílt az ajtó, és Mukuro mellé belépett Chie. Dühösnek látszott.
- Mukuro úrnő... – szólalt meg halkan
- Tessék?
- Azt hiszem, hogy igaza van...
- Kinek?
- Hiei...elment...tényleg elment néhány napra...pont akkor amikor ő megsérült.
- Ne vádoljunk senkit semmivel, amíg nem tudunk többet.
- De láttam őt! Hiei volt. Ő volt az!
- Ne kiabálj. Még a holtak is felébrednek úgy visítassz. – szólt rá Mukuro – Hiei nem fedi fel a kilétét. Nem az ő stílusa. Ez a stílus másra vall. Már én is találkoztam vele, és úgy tudom, hogy neked is volt szerencséd megismerkedni a drasztikus viselkedésével. Hiei állt előtted, de tudtad, hogy nem ő az.
- Az alakváltó...erre nem is gondoltam.
Aika is ébren volt és mindent hallott. Olyasvalamit adtak be neki, amitől moccanni sem tudott, mégis mindent érzékelt, ami körülötte történt.
Hiei még mindig az ablakban ült. Egyedüli változás az volt csupán, hogy Kurama felállt és barátja mellé állt. Kérdezett halkan pár dolgot Hiei-től, aki mindenre csupán egy váll rántással felelt. Akkor viszont majdnem kiesett az ablakon, mikor meghallotta Keykot.
- Szóval úgy néz ki mint Hiei? – csengett hangja.
- Nem éppen. – felelt Hiei még nyugodtan.
- Nagyon is. – vágta rá Koenma. – tényleg mintha testvérek lennének.
- Yusuke, akkor lépj Hiei elé, tapogasd meg hátul, hogy felismerd a kettőnk közti külömbséget.
Hiei hátraugrott ijedten, alig tudott megkapaszkodni Kuramában. Dühösen pillantott Keykóra. Kuwabara nem bírta megállni, hogy bele ne avatkozzon.
- Urameshi én a helyedben nem állnék közéjük, Hiei láthatóan védi prédáját. – közben nézte Hieit és Kuramát.
Hiei azonnal elengedte Kurama vállát. Kurama is arrébb állt. Koenma arca elé tette a kezét, de úgyis tisztán hallatszott a kuncogása. Yusuke falcs vigyorral díjazta barátja tanácsát. Mégis ennek a kínos szituációnak is vége kellett, hogy legyen. Dörömbölés törte meg a csendet. Yukina futott az ajtóig, de Kuwabara utánna futott. Nagyon nem tetszett neki ez a nagy ajtóverés. Yusuke nyitott ajtót. George rontott be. Meg sem állt Koenmáig. Térdre rogyott és bömbölve esdekelt a cumis előtt. Koenma értetlenül nézett szolgájára.
- Mi történt? Miért remegsz úgy mint a nyárfa levél?
- Koenma-san, segítségedért esedezem. Én nem loptam el semmit, apád mégis engem vádol. Védj meg Koenma-san. Könyörgöm.
Kintről Yusuke kiabálása hallatszott. Hirtelen feltűnt. Behátrált a szobába, két figura előtt lépdelve. Koenma rájuk ismert. Két őr volt a Reikai-ból. George mégjobban összehúzódott rettegése közepette. Az egyetlen akitől segítséget várhatott ott állt előtte, ha ő nem, akkor senki sem tudja megvédeni. Koenma viszont nem volt egyáltalán biztos abban, hogy most képes kihúzni George-ot ebből a helyzetből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
