|
1.fejezet - Egy különleges lány
2007.04.20. 14:27
1. Rész: Egy különleges lány
Az alvilági viadalnak vége, már Yusuke is hazatért. Az élet ugyanúgy folytatódik tovább, mint azelőtt…
Kuwabara, Keyko és Kurama egyetemre mentek. Yusuke nyitott egy harcművészeti iskolát, Hiei pedig ott maradt az alvilágban.
Kurama úgy döntött, hogy valami olyat akar csinálni, amit szeret is, így az egyetemen botanikát tanult. (Nem meglepő módon ő volt az osztály első.) Eddig nem volt túl sok ideje a lányokkal foglalkozni, de most volt az egyetemen valaki, aki igen csak felkeltette a figyelmét, név szerint Ai. Nem lehetett róla túl sokat tudni, mert nem igazán voltak barátai. Az egész napot egyedül ülte végig és igen csak szomorúnak tűnt, de azt be kell ismerni. hogy szépsége figyelemre méltó…
Egyik este Kurama céltalanul bolyongott a városban. Egyszer csak megállt egy kis vendéglő előtt. Ahogy benézett az ablakon, meglátta Ai-t. A lány a pult mögött állt, ő vezette a vendéglőt. Nem sokan voltak benn: a sarokban ült egy idős bácsika és az egyik ablak melletti asztalnál egy szerelmes pár. Kurama úgy döntött, hogy bemegy. Odament a pulthoz. A lány épp hirdetéseket olvasott, de mivel vendég érkezett, felkapta a fejét.
- Mit adhatok… á Suichi úrfi…
- Szia Ai. Nem is tudtam, hogy te itt dolgozol.
- Ez a saját vendéglőm.
A lány hangja nagyon szomorúan csengett, de megpróbált mosolyogni. Kurama kíváncsisága feléledt, mindent meg akart tudni erről a lányról.
- Egyedül vagy itt? Mindent te csinálsz?
- Igen… szeretek egyedül dolgozni, így jobban oda tudok figyelni. Bár néha a szomszéd kisfiú átjön segíteni. Ő is szeret itt lenni… amúgy kérsz valamit, vagy csak úgy benéztél.
Kurama az étlapra tekintett, majd hosszas hezitálás után rendelt. Leült a pulthoz, de a szemét le sem vette a lányról. Az egész vendéglő nem volt nagy. A konyhát egy újabb pult választotta el. V ment és elkészítette az ételt. Ahogy főzött, kellemes illatok töltötték meg a kis Helyiséget. Kb. 4 perc múlva ott gőzölgött az étel Kurama előtt. A másik 3 vendég lassan hazament és már csak ő volt benn. Az ételnek nem csak az illata, de az íze is remek volt. Már későre járt. A lány fáradtnak tűnt, de mikor Kuramára nézett, mosolygott…
- Köszönöm szépen. Nagyon finom volt… meddig vagy nyitva?
Ai az órára nézett. Háromnegyed 11 volt.
- Még 15 percig.
- Nem fárasztó a tanulás mellett egy vendéglőt is üzemeltetni?
- Egy kicsit. Reggel a korán kelőknek nyitok ki, a suli kezdéséig. Suli idő alatt zárva vagyok, és kb. 2-től 11-ig újra nyitva.
Kurama elkerekedett szemekkel hallgatta a lányt.
- Te jó ég. Ez után fogsz még tanulni? És mikor alszol?
- Ne aggódj. Már megszoktam, 6 év alatt volt rá elég időm.
A lány mosolygott, de látszott rajta, hogy már nagyon is fáradt.
11-kor együtt hagyták el a vendéglőt. Kurama még sosem volt ilyen „félénk”. Alig bírta rávenni magát, hogy feltegye a nagy kérdést.
- Ööö… haza kísérhetlek?
Ai pedig mosolygott, majd egy aprót bólintott és elindultak. Egész úton hallgattak. Ai gondolatai az iskolán jártak, Kurama viszont csak azon elmélkedett, hogy mit is mondhatna. Vágyott rá hogy még többet megtudjon róla, de nem tudta hogy kezdjen neki. Hamarosan megérkeztek. A ház igencsak kicsi volt. 1 emeletes aprócska kerttel. Az őt körülvevő hatalmas épületek között szinte észre sem lehetett venni. Egy ideig csak álltak az ajtó előtt. Egyikük sem tudta, mit mondjon. Végül Ai törte meg a csendet.
- Hát akkor… köszönöm, hogy elkísértél… jó éjt.
- Neked is jó éjt… akkor holnap találkozunk.
Ai bement és az ajtó piciny ablakán kiszűrődött a benti fény. Kurama még jó ideig ott állt a ház előtti fa árnyékában és az emeleten lévő kicsi hálószoba ablakát nézte. Mérges volt önmagára, amiért ilyen pipogya volt. Nem értette, mi van vele. Ez a lány teljesen elvette az eszét.
Másnap a suliban ugyanolyan volt minden, mint azelőtt. A lány szomorúan ülte végig az órákat és szorgalmasan jegyzetelt. Kurama még sosem volt ilyen szétszórt. Egész nap csak Ai-t bámulta. Egyik óráján pont kifogta azt a tanárt, aki nem tűrte, ha nem koncentrálnak rá 100%-osan. Fel is figyelt Kuramára és egy idő után szóvá is tette rosszallását.
- Ha nem érdekli az órám, ki is mehet Minamino.
Ekkor tért magához és ő is jegyzetelni kezdett. A lány délután hamar eltűnt. Este Kurama újra sétálni ment, de most konkrét célja volt. Újra elment Ai vendéglőjébe. A tegnapi vendégek ma is ott voltak, meg néhány új figura. Ai mosolygott, ahogy meglátta Kuramát. A fiú leült a tegnapi helyére és várt. A lány hamarosan odament hozzá.
- Mit adhatok a fiatalúrnak?
- Hát nem is tudom… azt hiszem, rád bízom.
- Ok akkor hozom a specialitásom.
Pár perc múlva a finom falatok ott is voltak Kurama előtt...
Ai most is 11 előtt pár perccel zárt be és Kurama most is haza kísérte. Az elkövetkezendő 1 hétben ez minden nap így zajlott. Egyre többet beszélgettek. Kurama megtudta, hogy a szülei már rég meghaltak. Egy férfi volt a gyámja, de ő megszökött. Majd nagy nehezen összehozta ezt a kis vendéglőt és azóta ebből él.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
