|
3.fejezet - Suichi Kurama
2007.04.20. 14:29
3. Rész: Suichi Kurama
Ai tanítás után ment, hogy még utoljára kinyissa a vendéglőt.
Mikor Kurama megérkezett, Ai már majdnem mindent elpakolt. Amikor a fiú belépett az ajtón ő ott állt az üres helyiség közepén. Egyikük sem szólt egy szót sem. Ai még utoljára végigjártatta szemeit a volt vendéglője minden kis zugán. Majd sóhajtott egy nagyot és arcán egy halvány mosollyal Kuramához fordult.
- Azt hiszem, itt végeztem… Most már ideje hogy tovább álljak.
A fiú csak bólintott, majd együtt kiléptek az utcára. Mielőtt még tovább indulhattak volna, megjelent a kövér öltönyös alak, gúnyos mosollyal az arcán.
- Mihez kezdesz most aranyom?
- Ne aggódjon boldogulni fog.
Kurama odadobta a férfinak a kulcsokat és karon ragadva a lányt elindultak a lakása felé. Kurama segített kipakolni. Most volt először Ai otthonában. Belülről még kisebb volt, mint ahogy azt gondolta, de rengeteg virág díszelgett mindenfele. Miután végeztek Ai a fiúhoz fordult.
- Köszönöm a segítséget.
Mosolygott de Kurama látta hogy a szemében könny gyűlik össze. Szerette volna őt jobb kedvre deríteni.
- Nincs kedved sétálni? Elmehetnénk a parkba… vagy ahová szeretnél.
Ai bólintott és leküzdve előtörni készülő könnyeit, elmosolyodott. Elindultak és a parkban leültek egy padra. Beszélgetni kezdtek.
- Mit fogsz most csinálni?
- Találtam egy hirdetést, hogy tánctanárt keresnek. Szeretek táncolni és szívesen tanítanék. Holnap megyek jelentkezni.
Néhány percig egyikük sem szólalt meg, végül Ai törte meg a csendet.
- K… Suichi, kérlek mesélj magadról.
Kurama meglepetten pislogott a lányra. Tudta jól hogy mire vonatkozott ez a kérdés, de a biztonság kedvéért rákérdezett.
- Úgy érted a démon énemről?
- Igen.
- Az igazi nevem Yoko Kurama, a démonróka. …
Kurama az egész életét elmesélte a lánynak ő pedig figyelmesen végig hallgatta. Mikor befejezte, mintha hatalmas kő esett volna le a szívéről. Örült neki hogy ezt elmondhatta a lánynak, akit láthatóan nem zavart a fiú előélete.
- És veled mi a helyzet?
Ai felkacagott.
- Az én életem nem ilyen izgalmas. Az már tudod hogy a szüleimmel mi történt. Bosszút fogadtam. Elmentem harcművészetet tanulni, de nem fejeztem be… Megtudtam, hogy a szörny, akit kerestem már meghalt. Újabb támadásokat hajtott végre, de egyszer nagyot hibázott és valaki megölte. Mérges voltam, a bosszú fűtött, de idővel rájöttem hogy semmi értelme. Egyrészt ezért is hagytam abba az edzést, meg mert nem akartam megváltozni… A férfi, aki a gyámom volt ivott és többször megkörnyékezett, ezért szöktem el tőle. Végül 6 éve megnyitottam ezt a kis vendéglőt, de ennek is vége… De nem félek, annyi mindent túléltem már, ezt is túl fogom.
- Erős lány vagy az egyszer biztos.
Ai mosolygott, de ebben a percben ki is rázta a hideg.
- Fázol?
- Igen, de nem vészes.
- Már késő van. Menjünk haza.
Kurama a lány vállaira terítette kabátját, amivel ki is csalt egy ki elpirulást a lányból.
Az ajtóba érve V visszaadta a meleget adó ruhadarabot és egy puszit nyomott Kurama arcára.
- Köszönöm… jó éjt K… Suichi
- Szólíts Kuramának nyugodtan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
