|
7.fejezet - Szenvedélyek
2007.04.20. 14:31
7. Rész: Szenvedélyek
A kis csapat már jóval éjfél után indult csak haza. Ai még segített Kuramának rendet rakni, majd indulni készült haza. Az ajtóban a fiú szenvedélyesen megcsókolta.
- Nem akarsz ma este itt maradni?
- Hát nem is tudom…
- Kérlek, maradj még…
Ai mosolygott és megcsókolta szerelmét, közben Kurama becsukta az ajtót, majd bezárta. Lehuppantak a kanapéra. Igencsak el voltak fáradva. Nem volt kedvük se menni az emeletre, se nézni a tévét, csak ott feküdtek a kanapén egymás karjaiban. A nappaliban nem volt túl sötét, mert a holdfény kellemes ezüstös ragyogást adott a helyiségnek. Kurama a karjaiban pihenő Ai-t nézte és a hajával játszott. Minden egyes porcikájával érezte, hogy szereti a lányt. Hosszú perceken keresztül feküdtek így, majd Ai megtörte a csendet.
- Menni kellene zuhanyozni.
- Kellene, de mozdulni sem bírok.
- Elég fárasztó volt ez a nap.
Ai felült és magával húzta Kuramát is.
- Vedd le a pólód és fordulj nekem háttal.
Kurama nem ellenkezett. Ai gyengéden elkezdte masszírozni a fiú izmos vállait és hátát. Kurama majd elolvadt, olyan érzés volt mintha újjászületett volna. A lány minden egyes érintésétől bizsergett az egész teste. Egyszer csak nem bírta tovább. Megfordult és a kanapén leteperte Ai-t. A lány mosolygott és átölelte szerelmét
- Látom már jobban vagy.
- Akarlak Ai. Kellesz nekem.
Suttogta Kurama lágyan a lány fülébe, majd elkezdte csókolgatni a nyakát. Ai egész teste izzott, ő is nagyon vágyott a fiúra. Kurama lassan elkezdte levetkőztetni. Ai nem ellenkezett átadta magát az élvezetnek. Lassan mindkettőjükről lekerült a ruha. Kurama nagyon gyengéd volt. Lassan behatolt, Ai halkan felnyögött. Egymás szemébe néztek és Kurama megcsókolta a szerelmét. Órákon keresztül szeretkeztek ott a nappaliban, majd kimerülten egymás karjaiban aludtak el.
Már hajnali 5 óra volt, mikor Ai felébredt. A feje Kurama mellkasán nyugodott. Halotta a fiú szívverését. Boldog volt. Egy ideig nézte szerelmét, majd úgy döntött elmegy zuhanyozni. Egy apró csókot lehelt Kurama ajkára, majd elindult a fürdő felé. Kurama pár perc múlva felébredt. Halotta a csapódó víz hangját és ő is bement a fürdőbe. Egy ideig csak állt az ajtóban és nézte a lány gyönyörű alakját. Ai nem vette észre, hogy figyelik, egyszer csak azt érezte, hogy valaki hátulról hozzásimul. Majd Kurama a lány fülébe súgott.
- Megvagy.
Ai megfordult és megcsókolta Kuramát. A fiú nem bírt magával, szenvedélye újra fellángolt. Nekinyomta a lányt a falnak és felhúzta az egyik lábát.
- Te kis telhetetlen.
Ai mosolygott és magához húzta a Kuramát…
Az izgalmas reggeli zuhanyzás után a konyhába vették az irányt.
- készítsek reggelit?
- Az jól esne.
Ai nekilátott. Szokásához híven, nagyon gyorsan és nagyon finom ételt varázsolt a fiú elé. Kurama az asztalnál ült és Ai-t figyelte. Szerette őt nézni, bármit is csinált, megnyugtatta a lány közelsége.
Megették a reggelit, majd kimentek a teraszra és a felkelő napot nézték. Kurama elméjében hirtelen egy ötlet fogalmazódott meg.
- Ai. Nem költöznél ide hozzám.
A lányt egy kicsit váratlanul érte a kérdés de igazából nagyon is örült neki.
- Komolyan gondoltad?
- Igen. Szeretném, ha itt lennél velem minden nap és minden percben…
Szeretlek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
