8. Rész: Új küldetés
Ai még azon a héten odaköltözött és a nyereményt közösen félretették. Közös jövőt terveztek: Miután befejezik az egyetemet, szerettek volna létrehozni egy hatalmas üvegházat, tele szebbnél-szebb, érdekesebbnél-érdekesebb növényekkel, hisz mindketten nagyon szerették a őket.
Addig is Ai egy óvodában főzött a gyerekeknek, mert nem bírta ki, hogy ne csináljon semmit. Úgy teltek a napjaik, mint az átlagos embereknek, míg egyszer csak meg nem jelent náluk a kis csapat Koenma kíséretében. Ai már sokat hallott róla de csak most először találkozott vele. A kis társaság letelepedett a nappaliba, Ai pedig mindenkinek készített teát.
- Mond már Koenma mi a baj? Olyan gondterheltnek tűnsz.
- Gond az van rendesen.
Yusuke lemondóan legyintett egyet. Jól tudta már hogy mi jön majd ezután.
- Kitalálom, megint meg kellene menteni a világot.
- Nem igazán, illetve még én magam sem tudom.
Ez a válasz mindenkit meglepett.
- Ezt meg hogy érted?
- Halottatok már az elveszett lélekről?
Mindenki csak rázta a fejét, csak Ai ült rémülten Kurama mellett. Ezt a fiú is észre vette, ég aggódó pillantások kíséretében fogta meg a kezét.
- Mi a baj?
- Amikor Kicsi voltam és az a szörny megtámadott azt ordibálta, hogy az elveszett lélek kell neki.
Ai hangja egy kicsit remegett, ahogy eszébe jutottak a múltbéli események. Koenma fáradtan sóhajtott egyet.
- Igen már akkoriban is sok gyereket támadtak meg ezért. Ezek a támadások véletlenszerűek voltak, mert nem tudják igazán, hogy hol keressék. Ez nem is csoda hisz ez csupán egy legenda.
- Vannak olyan legendák, amik igazak.
- Ez is igaz. És most újra feltűntek ezek a szörnyek és keresik az elveszett lelket.
Ai keze ökölbe szorult, de Kurama ölelésétől egy kicsit megnyugodott. Yusuke értetlenül vakargatta a fejét. Tudta hogy ez valami rosszat jelent, de néhány részlet még homályos volt számára.
- Mégis mi ez az elveszett lélek.
Koenma nagyot sóhajtott, majd lassan belekezdett.
- A legenda a párkákról szól… nem azokról a mitológiai alakokról, ez a fajuk elnevezése. Rendkívül erősek. Nekik soha nem lehetnek utódaik, ezért is örök életűek. Nagyon erősek és arra szentelték életüket, hogy a világokban az egyensúlyra ügyeljenek. Nem befolyásolnak sok mindent, de ha valami nagy zűr lenne, ők közbelépnek. Ez eddig tény, most jön a legenda része… egyszer egy párka nő beleszeretett egy tűz-róka démonba. Ez már magában is elég hihetetlen, mert a párkákban nem létezik a szerelem érzése. Ezt már csak az fokozta, hogy született egy gyermekük. Ez a gyermek volt az egyetlen, aki a három világ között elhozhatta volna a tökéletes egyensúlyt. A párkák minden erejükkel védelmezték a gyermeket és a szüleit is. Ám egy nap váratlan és erős támadás érte őket. Kiderült hogy gyermeke születése miatt a párka nő halandó lett, így ő is és a tűz-róka dámon is életüket vesztették, de gyermeküket sikerült megóvni. Utolsó erejükkel elküldték a gyermeket valahova egy távoli helyre. Sokak szerint ide az emberek világába. A gyermek valószínűleg nem emlékezik semmire és az erejét is ügyesen elrejtették…
- Szóval ez a gyermek az elveszett lélek.
- Igen és ezek a szörnyek a fejükbe vették, hogy megtalálják és megsemmisítik örökre.
- De hogy találhatnák meg, hisz nem tud róla senki semmit.
- Csak feltételezzük, de a szerelem fontos szerepe játszik a dologba, de azt mi sem tudjuk, hogyan.
Yusuke még mindig nem értett mindent teljesen.
- Hát ez szép… de mégis nekünk mit kellene tennünk?
- Ha mégis létezik ez a gyermek, akkor nagy a baj. Nem hagyhatjuk, hogy megtalálják. Ezért a dolgotok az lesz, hogy ezeket a démonokat meg kell ölnötök. A legtöbbet ismerjük, de a vezér kiléte még ismeretlen.
Hiei már kezdte unni ezt a beszélgetést, így elhagyta addigi helyét, az ablakot és közelebb lépett a társasághoz.
- Mikor indulunk?
Koenma elmosolyodott egy pillanatra, majd újra komolyra vette ábrázatát.
- Még ma este.
Yusuke majdnem lesett a kanapéról, amikor azt meghallotta.
- Mi????????????????? Ilyen korán? És hova kell mennünk.
- Mivel a démonok itt a halandók világában kutatnak, egy szigeten van a főhadiszállásuk…