11.fejezet - Egy új ösvény
2007.04.20. 14:35
11. Rész: Egy új ösvény
Kurama ijedten figyelte, ahogy Ai emelkedik felfelé. - Mi történik? - A párkák visszaszólítják. - Ne… nem akarom, hogy elvigyék. Kurama felpattant de éles fájdalom hasított belé és megtántorodott. Nem akarta Ai-t elveszíteni, most hogy visszakapta… Hirtelen alakok jelentek meg a lány körül. Nők és férfiak. - Gyermekem. Hát visszatértél. Itt az ideje, hogy elfoglald méltó helyed. - NEM. Hiába csengett hangja kedvesen, erre a válaszra senki sem számított... - De neked itt a helyed. - Nem nekem a férfi mellett a helyem, akit szeretek. Ezért kell örökké élnetek, mert nem akarjátok megismerni a szerelmet. Az anyám ezt tudta és legyőzte a származását. - De ha itt maradsz az erőd elvész és te is a feledésbe merülsz. - Ez nem igaz. Ez nem olyasmi, ami el tud halványulni. Bárhol is legyek az egyensúlyra vigyázok és ezt senki nem veheti el tőlem. A kis csapat döbbenten pislogott felfelé, a párkák pedig sokatmondó pillantásokat váltottak. - Biztos, hogy ezt akarod? - Igen. Ai nem gondolkozott sokáig a válaszon, ami a lehető leghatározottabban hagyta el ajkait. Ezt követően a fény eltűnt és Ai visszaereszkedett a földre. A többiek megmeredve nézték az eseményeket. Ai elfáradt és majdnem összeesett, de Kurama mit sem törődve saját fájdalmával elkapta. A lány lassan kinyitotta a szemét és hálásan mosolygott szerelmére, majd aggódó pillantásokkal tette fel a kérdést, ami most a legjobban foglalkoztatta. - Jó vagy? - Igen és te. - Csak elfáradtam… Cuki fülek. Kurama elmosolyodott és megcirógatta a lány újonnan szerzett fülecskéit. - Azért te sem panaszkodhatsz. - Most már tudom, hogy Koenma hogy értette, hogy a szerelemnek szerepe van. Ai mosolygott, majd Kurama megcsókolta. Mindketten visszanyerték a csók közben az eredeti alakjukat…
Ai bal kezéből egy fényes fehér gömböcske emelkedett fel és ezüstös port szórt a kis csapatra. Mindenki csak ámult és alig vették észre, hogy a sebeik mind begyógyultak… Eltel 1 hónap. Mindenki élte a saját megszokott életét. Egyik este a kis csapat összegyűlt Kuramáéknál. Ai és Keyko főzött. Kurama és Yusuke egész nap feszült volt, de ezt csak ők ketten vették észre. Ugyanez volt a helyzet Keykonál és Ai-nál is… Yusuke végül nem bírta tovább és úgy más ne hallja kérdőre vonta Kuramát. - Mi bajod? Olyan ideges vagy ma? - Azért te sem panaszkodhatsz. - Úgy döntöttem megkérem Ai kezét? - mi??????? Yusuke mosolygott és elővett a zsebéből egy kis piros dobozt. Kinyitotta és egy eljegyzési gyűrű volt benne. Kurama mosolyogva nézett fel barátjára és ő is előhúzta az ő kis dobozkáját. Ez alatt a konyhában Ai és Keyko is beszélgetni kezdtek. - Nem szoktál ilyen szétszórt lenni. - Tudod, elmondok valamit. Ma akarom elmondani Kuramának is… babát várok. Keyko arcáról sugárzott az öröm, majd egy pajkos mosoly jelent meg a szája sarkában. - Ez csodálatos… Lehet, hogy egyszerre fogunk szülni. - Ezt úgy érted? …
Eljött a délután a szerelmes párok egyszerre bökték ki, hogy valami mondanivalójuk van a másik számára. A lányok összemosolyogtak és átadták a szó jogát a fiúknak. - Kezdjétek ti. - Hát jó. Yusuke és Kurama letérdeltek a két megszeppent lány elé és megkérték kedvesük kezét. Mindenki nagyon boldog volt, de most jött a hab a tortán. A lányok elővették a hátuk mögül, amit eddig ott rejtegettek. Mindketten egy-egy baba-méretű kötött kiscipőt tartottak a kezükben. A fiúk meg sem tudtak szólalni hirtelen, majd mindketten karjukba zárták a szeretett nőt és csókkal pecsételték meg a boldog pillanatot…
Vége
|