|
1.fejezet -Túlélők
2007.04.20. 14:37
1. rész: Túlélők
A jó mindig győz és a gonosz elnyeri méltó büntetését... De van, hogy ez nem így van… Van hogy erőd elhagy, mindent elvesztesz, ami valaha fontos volt és a remény meghal…
Yusuke eddig minden küldetést sikerrel elvégzett barátaival, de jött egy gonosz, aki már nekik is sok volt. végül a csapat szétesett, elvesztették azokat akik a legfontosabbak voltak nekik. A világ elsötétült… az embereknek Yusuke jelentette a reményt, s mikor ő elesett, a világ is elesett… már nem volt ki megvédje őket…
A földön káosz uralkodott, a városok romokban álltak és az emberek rabszolgaként sínylődtek a szörnyeket kiszolgálva. Azok a dögök pedig nem kímélték őket. Senki nem tudhatta melyik lesz majd az utolsó perc az életéből. Már lassan 5 éve, hogy ilyenné vált az élet. De akadtak még olyanok, akiket nem törtek meg, akik hittek abban, hogy még van remény.
Egy kis csapat osont keresztül Tokión. A lehető legóvatosabban haladtak, figyelmük egy pillanatra sem lankadhatott, hisz az az életükbe is kerülhetett. Úti céljuk az a bizonyos hely volt, ahol eldőlt az emberiség sorsa. Rég kerestek valakit, akiről hitték, hogy még él. És most újra felcsillant a remény. Hírt kaptak, róla, hogy egy alakot láttak a romok között mozogni. Egy embert, pedig oda ember nem merészkedik az óta az este óta. Mert arra a napra mindenki emlékszik.
Yusukéék utasítást kaptak és ők már ugrottak is, hogy megmentsék a világot. Nem tudhatták, hogy ez a küldetés most más lesz, mint a többi. A döntő csatára Yusuke iskolájában került sor… nem volt más választásuk. A gonosz sok túszt ejtett, köztük a kis csapathoz legközelebb állókat. Keyko, Shizuru, Genkay, Koenma, Botan, Yusuke és Kurama édesanyja… mind életüket vesztették. Ez a fájdalom győzte le a kis csapatot. A gonosz utolsó csapása Lerombolta a fél várost. Yusukéék eltűntek, a világra pedig sötétség borult. A démonok elözönlötték a halandók világát, aki ellen állt elpusztították és birtokba vették a földet… De maradt egy csapat, akik nem adták fel. Ők azóta is Yusukét keresték, aki még most is a reményt jelentette nekik. De helyzetük egyre nehezedett és egyre többen kezdték elveszíteni a hitüket.
- Igyekezzetek… nincs sok időnk… - a sürgető női hangot cipők halk kopogása követte. Árnyként suhantak az iskola romjai között és kis idő múlva megérkeztek a keresett helyre, de ott nem találtak senkit. Fél óra hiábavaló keresgélés után már majdnem feladták, mikor robaj ütötte meg fülüket. Nem messze tőlük valakit, vagy valakiket megtámadtak. De ki lehet olyan botor, hogy szembeszáll a démonokkal, a „lázadók” csapatán kívül? Nem is tétováztak sokáig, futásnak eredtek a hang irányába. Ahogy oda értek ott egy fiút találtak egy nagy fekete valamivel és négy szörnnyel. Az újjonnan érkezők nekirontottak a démonoknak és kemény csata után le is győzték őket, de a csapat sem úszta meg sérülések nélkül. Mikor végre tiszta volt a terep, a vezér, egy magas nő, adalépett a földön heverő fiú mellé és megpróbálta talpra segíteni a félig ájult srácot. Szemei elkerekedtek, mikor meglátta az arcát, amit a sűrű arcszőrzet ellenére is felismert.
- Fiúk… megtaláltuk… ő Yusuke… - szavait halk moraj követte. Erre a percre vártak hosszú évek óta. Még az sem vette el tőlük a reményt, hogy a fiú nagyon rossz állapotban volt. az évek megviselték és megtörték őt, de puszta jelenléte is hatalmas hatással volt mindenkire… már épp indultak volna, mikor a sötét árny az egyik romba dőlt fal mögül előrébb merészkedtek. Mind harcra készen fordultak felé, de mikor felismerték őt felsóhajtottak. Puu volt az. Ő rosszul festett akárcsak gazdája. A nő most átadta két másik harcosnak az ájult Uramesit és közelebb ment a lényhez. Az megérezhette rajta a jó szándékot, mert kicsi győzködés után csatlakozott a kis csapathoz…
Gyorsan haladtak. Hamar beértek a titkos „főhadiszállásra”, ahol szakértő gyógyító csapatra bízták a fiút. Mielőtt azonban elvihették volna, magához tért és megragadta a távozni készülő Lány kezét.
- Kik vagytok ti… - Fájdalmas volt annak, aki hallotta ezt a megtört hangot, de a lány elmosolyodott. Hosszú idő óta most mosolygott először.
- Nyugodj meg… itt barátok között vagy. Mi mind túlélők és egyben lázadók is vagyunk... Ha jobban leszel, mindent elmondok, amit tudnod kell. – Yusuke lassan elengedte a lány kezét és hagyta, hagy vigyék el. Útközben embereket látott, félénken kipillantani felszögelt rongyok mögül. Felismerte, hogy egy barlang szerű helyen van, majd érezte, ahogy lefektetik és minden elsötétül…
- Arashi, biztos vagy benne hogy ő az?
- igen… ő Yusuke Uramesi… a remény újjáéled, ha ő újra köztünk lesz…
- Tudod, hogy sokan nem bíznak már ebben… hisz ha akkor nem sikerült neki, most sem fog…
- Én bízok benne… ő is bízott benne… vissza kell adnunk neki a hitét, és akkor képesek leszünk szembeszállni a sötétséggel…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
