8. Fejezet: K�zel�t a v�gzet

�s val�ban. Az elk�vetkezend� napokban, hetekben, h�napokban, minden olyan k�nnyen ment. M�r alig �rt�k t�mad�sok Kirit. A baba sz�pen n�vekedett a pocakj�ban �s �k egyre jobban szerett�k egym�st. Mintha minden rossz sz�nd�knak meg�lljt parancsoltak volna. De a vihar el�tti csend is pont ilyen. Teltek a napok �s �k boldogan �lt�k szinte norm�liss� v�l� �let�ket. Kiri pocakja egyre jobban g�mb�ly�d�tt, amit Hiei el�szeretettel simogatott. Annyira megv�ltoztatta �t ez a l�ny, hogy aki r�gebben ismerte, most azt hitte, rosszul l�t. Mosolygott �s szinte sz�rnyalt att�l, hogy apa lesz. Hamarosan megk�rte Kiri kez�t. Az esk�v�n a sz�k bar�ti k�r vett r�szt, de �gy is csod�latos volt. Ez ut�n �gy �lt�k napjaikat, mint egy �tlagos csal�d.
M�r annyira esem�nytelenek voltak a napok, hogy Kiri b�tran mer egyed�l is kimenni s�t�lni egy kicsit.
�pp �gy tett egyik nap is, mikor olyan dolog t�rt�nt, amire nem sz�m�tott. Nem volt messze otthonukt�l, m�gis el�g t�vol ker�lt Hieit�l, hogy a r� les� fenyeget�s nyugodtan lecsaphasson. A leveg� hirtelen h�lt le �s a sz�l is felt�madt. M�r �pp indulni akart vissza, de egy �rny nem engedte. K�rbet�ncolta, megb�n�totta, legyeng�tette. Kiri t�rdei m�r remegtek, mikor penge villant �s f�r�dott a v�ll�ba. � f�jdalm�ban legsz�vesebben ki�ltott volna, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Tekintete elhom�lyosult �gy nem l�thatta, ahogy t�mad�ja lassan alakot �lt, majd sz�les vigyorral az arc�n szertefoszlik ak�r egy f�stoszlop. Kiri �sszeesett. Csak fek�dt ott a f�ld�n �s mozdulni sem b�rt. Hiei szinte saj�t h�s�ban �rezte a f�jdalmat, majd mikor orr�ig el�rt kedvese v�r�nek szaga, sz�ve majd meg�llt. Azonnal rohant hogy megtal�lja �t. Nem kellet sok�ig keresg�lnie. Eg�sz test�ben remegni kezdett, ahogy megl�tta �t a f�ld�n fekve, megsebezve. Azonnal kir�ntotta a t�rt a v�ll�b�l, a karjaiba kapta �s m�r vitte is �t haza. �szre sem vette Kuram�t �s Yusuk�t akik a h�z el�tt v�rtak r�. Odabenn betette �t az �gyra. Ekkora a k�t vend�g is ut�na �rt �s Kurama azonnal seg�t� kezet ny�jtott bar�tj�nak, ami sz�ks�g is volt, hisz maga Hiei �gy remegett, hogy meg�llni egy helyben alig tudott. Ketten azonban hamar ell�tt�k a sebet �s k�zben Kiri is mag�hoz t�rt. Hirtelen nem tudta mi t�rt�nt, de amint esz�be jutottak az esem�nyek, csak egyetlen dolgon j�rt az esze.
- A bab�nak ugye semmi baja?
- Hiei kiss� megnyugodva kedvese mell� l�pett �s homlokon cs�kolta, majd halkan a f�l�be suttogott.
- Ne ijessz meg m�g egyszer ennyire, k�rlek…
Kurama elmosolyodott �s b�tor�t�an n�zett Kirire.
- A picinek semmi baja. De te sz�pen megs�r�lt�l… mi t�rt�nt?
- Nem igaz�n tudom… hideg lett �s s�t�t �s valaki felt�nt m�g�ttem. Mintha az �rny�kokb�l l�pett volna el�…
Kurama kez�be vette a peng�t, ami megsebezte a l�nyt, majd ki�lt az aggodalom az arc�ra.
- Ilyet m�g sose l�ttam… meg kellene mutatni Koenm�nak. � tal�n tudja ki lehetett a t�mad�d.
�gy is lett, de Koenma sem tudott a fegyverr�l t�bbet mondani, �gy elk�ldte azt a b�lcseknek, hogy vizsg�lj�k meg.

Eltelt egy �jabb h�nap. Kiri sebe hely�n m�r csak heg volt, de az sehogy sem akart onnan elt�nni. A baba egyre t�bbet fic�nkolt a has�ban, jelezve hogy m�r nagyon ki szeretne onnan j�nni.

Egyik este Kiri r�m�lomb�l felriadva csoszogott ki a f�rd�szob�ba. Verejt�kben �sz� arc�t hideg v�zzel mosta le, s mikor feln�zett a t�k�rbe, majdnem elsik�totta mag�t, de egy l�thatatlan k�z befogta a sz�j�t. A t�k�rb�l l�tta csak a m�g�tte �ll� hasonm�s�t, aki csak annyiban k�l�nb�z�tt t�le, hogy szeme annyira halv�nyk�k volt, hogy szinte feh�rnek hatott az eg�sz. Hangj�t a saj�t fej�ben halotta.
- H�t elj�tt v�gre ez a nap. Mi hamarosan egyek lesz�nk. �s nem tehetsz ellene semmit. T�r�dj bele, hogy te vagy a v�gzet kiv�lasztottja.
Saj�t szavai t�voli visszhangk�nt csengtek f�l�ben.
- Nem engedem, hogy meg tedd.
- Nem kell hozz� az enged�lyed… az a t�r, ami megsebzett a v�gzet fegyvere volt. Megpecs�telte a sorsodat.
Kiri nem akarta elhinni, amit hall, de �rezte, s�t percr�l percre tudta hogy gonosz �nj�nek igaza van. M�r ellenkezni sem volt ereje.

Ez alatt Koenm�hoz meg�rkezett a jelent�s a t�rr�l, �s amint elolvasta, m�r rohant is hogy Hiei�kkel besz�lhessen. Idegesen kezdte p�f�lni a bej�rati ajt�t. Hiei szemei hirtelen pattantak ki, majd mikor felfogta, ki d�r�mb�l, megindult az ajt� fel�. Alig t�rta ki, Koenma m�r be is viharzott rajta �s csak �gy �radtak bel�le a szavak.
- Megj�tt a jelent�s… a b�lcsek tudt�k… ez … ez… a v�gzet fegyvere volt… az a nap pedig… akkor ny�lt meg az �sv�ny… ez nem v�letlen… valami baj van… �n…
Koenma elhallgatott, ahogy v�gre Hieire n�zett, aki most s�padtnak t�nt. Hangja pedig, mikor megsz�lalt, m�r gyeng�nek �s er�tlennek hatott. � ott �llt a nappali k�zep�n �s m�r vil�gosan �rezte, azt ami megr�m�tette.
- Kiri nincs a h�zban… nem �rzem �t sehol sem…