|
13.rész - Csodára várva
2007.04.20. 14:50
13. Rész: Csodára várva
A kislány Kiri hiányát feledtetni nem tudta, de enyhítette Hiei szívének fájdalmát. A démon előmerészkedett végre rejtekéből és újra beköltöztek régi lakásukba. Úgy vigyázott gyermekére akár a szeme fényére. Óvta őt mindentől. Sokat beszélgettek Kiriről. Hana mindenre kíváncsi volt édesanyjával kapcsolatban. Hiei pedig örömmel mesélt kedveséről, bár ilyenkor hangja kicsit mindig remegett. Mégis Hana érkezése visszaadta az életét. Újra látta értelmét a létezésnek és mindent elkövetett hogy gyermekének azt is meg tudja adni, amit édesanyjától kaphatott volna. Meglepődött viszont, mikor a kislány megkérte őt hogy tanítsa meg harcolni. Nem volt hajlandó eme kérését megmagyarázni, csupán annyit mondott, hogy még szüksége lehet rá…
Ahogy teltek a hónapok Hana egyre ügyesebb lett. Már sokszor az is előfordult hogy édesapját a földre küldte. Hiei büszke volt gyermekére, de egyben féltette is, hisz egyre növekvő erejét más démonok is megérezhették. De félelme alaptalannak bizonyult. A 3 év alatt semmi ilyesmi nem történt, mintha csak minden lény félt volna csupán a közelébe kerülni.
Eljött a 4. év és közeledett Hana 18. születésnapja. Már előtte 3-4 hónappal furcsán kezdett viselkedni. Hiei komolyan aggódni kezdett miatta, mikor lánya fél napokra úgy eltűnt, hogy hiába kereste. Ilyenkor alapos fejmosást kapott és igyekezett kifogást találni a dologra, de ez valahogy mindig kissé hihetetlennek hatott. Majd egyik reggelre Hana megbetegedett. A démon hirtelen nem tudta mitévő legyen, hát azonnal riasztotta Kuramát és Koenmát. Mindketten hamar megérkeztek és még plusz vendég ként elhozták Yusukét és Kuwabarát is. Koenma nem tudott mit mondani a dologra, hisz tudomása szerint az angyalok nem betegednek meg szinte soha, de valahogy az ő viselkedése is furcsának hatott. Kurama gyógynövényekkel látta el a kislányt és azt tanácsolta hagyják pihenni. Letelepedtek a nappaliban, de Hiei fel alá járkálásától nem tudtak ellazulni. Végül Yusuke nem bírta tovább.
- Jajj Hiei, könyörgöm… hagyd ezt abba, mert megőrít. Hidd el nincs semmi komoly baja. Az én lányaim is szoktak betegek lenni. Nyugodj meg, egy-kettőre meg gyógyul.
A démon próbált úgy tenni, mint aki megnyugszik, de látszott rajta hogy ezt csak nagy erőfeszítések árán tudta elérni. Este Hana ágya mellet térdel. Lánya épp győzködte, hogy semmi komoly baja nincs. Nyugodtan magára hagyhatja éjszakára. Hiei nehezen de engedett, homlokon csókolta Hanát és, hogy leplezze aggodalmát, mosolyt erőltetett arcára.
- Rendben, de ígérd meg, hogy gyorsan meggyógyulsz… nemsoká itt a születésnapod, nem lenne kellemes betegen eltölteni.
Válaszul egy kedves mosolyt és bólintást kapott, majd felállt és bár nehezére esett de elhagyta a szobát.
Már mindenki aludt, mikor Hana szobájának ajtaján halk koppantást lehetett hallani. Hana kérdőn ült fel ágyában, de mikor meglátta ki is az érkező, már tudta mi látogatásának célja. Koenma közelebb lépett hozzá és kérdőn nézett rá, majd nagy levegőt vett és rákérdezett arra, amire szíve mélyén már tudta a választ.
- Az ösvény újra feltárul igaz?
Hana bólintott.
- Kétéves koromtól erre készítettek fel engem, hogyha eljön az idő rá tudjak lépni. Anyának nem kellett volna akkor meghalni. Az a lény aki megszállta ugyanúgy eltévesztette az időpontot, ahogy ti. az öregek azt mondták apa megérdemli hogy legalább egyszer még láthassa anyát… és én is szeretnék vele találkozni…
- Édesapádnak nem mertem szólni róla, pedig már egy ideje tudom, hogy az ösvény újra megnyílik. Nem gondoltam hogy te megkapod az erőt, a kulcsot, hogy feltárd. Ezért vagy most beteg igaz?
- igen. A szervezetem nehezen fogadja be az új erőmet. De csak a 18. születésnapomkor fogom tudni használni…
A beszélgetés már nem zajlott túl sokáig és amilyen csendesen jött olyan halkan el is ment Koenma.
Hana pár nap múlva rendbe is jött, de egyre feszültebbnek tűnt. Hiába kérdezgették tőle, hogy mi a baja, ő nem válaszolt. Végül a születésnapjának reggelén, mikor már mindenki a nappaliban volt Hiei elé lépett és kissé remegve de belekezdett mondandójába.
- Apa. Már amikor kicsi voltam elárulták nekem mi lesz ezen a napon az ajándékom…
A lány egy pillanatra elakadt, Hiei pedig kérdőn pillantott rá.
- Apa… megkaptam az erőt, hogy találkozhassunk anyával…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
