Délután 7 óra van.Kurama a klubbgyűlésről tart hazafelé.A nap kezd lemenni és nagyon felhűs az idő.Hamar esti sötétségbe borul minden.
-Kurama.-egy vidáman mosolygó lány fut Kuramához.
-Szia Tsume.Mit keresel itt ilyenkor?-fordult a lány felé.
-Csak a könyvben volt egy könyvjelő és az véletlenül nálam maradt.Vissza szerettem volna adni neked.Jujj!Benthagytam a raktárban.
-Mit kerestél te abban a raktárban?-kezdett gyanakodni Kurama.
-Érdekelt a bűntettek helyszíne.Meg akkor még világos volt.Most nem nagyon merek oda visszamenni ,pedig a táskám is ott maradt.Léccike gyere velem.-kérlelte a fiút.
-Rendben.-mondta Kurama majd gondolataiban egy tervet eszelt ki:-Nagy az eséje ,hogy ő a sorozatgyilkos.Bár rá senki sem gyanakodna mert olyan kis ártatlannak tűnik.De ha megpróbálna rámtámadni a Jan en Jijju-van megbénítom.
   Amikor beértek a raktárba Tsume elindult a sötétségben.Kurama elindult utánna ,de nagyon figyelt ,hogy el ne veszítse szem elől a lányt.Azonban hirtelen eltűnt Tsume .
-Tsume.Hol vagy?
-Itt.-Kurama egy szúrást érzett a hátában amitől összeesett.Még látta, a háta mögött Tsume áll ,aztán elájult.
   Kurama ébredezni kezdett.Nyitogatta szemeit majd próbált felülni de nem tudott.Meg volt kötözve.
-Jó ,hogy végre felébredtél.Már kezdtem azt hinni ,hogy meghaltál.-Tsume hajolt fölé.
-Te kígyó.-vicsorított egyet Kurama ,mire a lány ijedten felemelkedett.
-Olyan gonosz vagy.Legalább most a halálod előtt kedves lehetnél hozzám.
-Az iskolában mindig kedves és segítőkész voltam.Talán az egyetlen aki tényleg kedvelt és te mégis meg akarsz ölni.Undorító dolog.Hátba támadtál.
-Hidd el azt csak azért csináltam mert nem volt más választásom.-kezét Kurama mellkasára rakta és rámosolyodott .
-Mért mosolyogsz?
-Még sosem láttalak így.Az iskolában mindig olyan fennsőbséges és tökéletes vagy.Mindenki imád.Ja és eddig még egyik sem maradt ilyen .Mindegyik sírt ,kapálódzott,könyörgött.-közben kigombolta Kurama felsőjét majd a átgurította a hasára és lehúzta róla a már vérrel átitatott felsőt.
-Mért ölsz?
-Ölni?Hmmmmmmmmmmm.........-a Kurama sebéből szivárgó vérrel formákat kezdett el rajzolgatni a fiú hátára.
-Nem félsz?-kérdezte unottan.
-Nem.
-Te tényleg olyan unalmas vagy mint az iskolában.Apropó .Lehet ,hogy még nem félsz ,de mindjárt fogsz.-csettintett egyet mire gyertyák gyúltak fel.Kurama ereiben megfagyott a vér.Egy gyertyákból kirakott kör közepén feküdt egy nagy szobaféleségben.A raktárépület alaksorának egyik rejtett szobája volt ahova csak nagyon nehezen juthatnak be.De nem a bejutás a lényeg.Hanem a kijutás.Innen még senki sem távozott.Kuramától nem messze egy kéz hevert.Gazdájának már nincs rá szüksége.Nem rég halhatott meg ,mert a végtagon még rajta van a félig ráaszalódott hús és ínak.A kéztől a földre száradt vértócsa hosszan húzódik egészen az ajtóig.bizonyára Tsume vitte fel a raktárépület ajtajához ahol a rendőrök megtalálták.Kurama elméjében csak az járt ,hogy hogyhogy nem nem találták meg ezt a helyet a rendőrök.Hiszen ennyi gyilkosság után már körül kellett volna nézni még az egérlyukakban is.
-Hihi.Mi az?Már félsz?
-Nem szokásom félni.
-Jó.De most nincs is rá okod.
-Mi?
-Te még kelleni fogsz.-megsimogatta Kurama arcát ,majd felállt.Odasétált a függönyhöz.Még visszanézett Kuramára.Rámosolyodott és elhúzva a függönyt belépett a helységbe.Kurama látta a függöny mögött fekvő lányt.Fel is ismerte.Az osztálytársa volt ,egy idegesítő ,nagyképű és beképzelt lány.Kurama sem szerette de most mégis sajnálta.Ott feküdt ,be volt ragasztva a szája.Tsume lehúzta a szájára ragasztott tapaszt.A lány sírtni és könyörögni kezdett de Tsume csak nevetett rajta.
-Ez a lány nem is tudja mit csinál.
   A függöny visszahullt helyére és eltakarta a két lányt.Kurama csak a zokogást ,a könyörgést ,a test kétségbeesett vergődését és az utolsó sikolyt hallotta.Mély csönd lett.Tsume halk lélegzetvétele Kuramának úgy tűnt mintha szuszogna .....mintha aludna.De nem tudta tovább elemezgetni a levegővételeket mert dobogás nyomta el.Tsume kezében ott dobogott a lány szíve.Majd csepegés hallatszott.Az asztalról csepegett a vér amin a holt lány feküdt.Vékony vörös patakokként folyt le a vér.Szétterült a földön és átfolyt a függöny alatt is ,vészesen közeledve Kurama felé.
   Hirtelen elhúzódott a függöny.Kurama majdnem rosszul lett a látványtól.A halott lány szemeiből és szájából vér folyt.A szíve helyén nagy lyuk tátongott.Húscafatok hevertek mellette és a földön.
-Nézd Kurama!-letérdelt a fiú mellé és a szívet felé nyújtotta.
-Vidd innen !Undorító.-habár Kurama egy harcos aki rengeteget gyilkolt ,de ez most valahogy sok volt neki.Nem tudta felfogni ,hogy tehet ilyet ez a lány ,akit nagyon jól ismer és még ráadásul kedvel is.
-Az emberi szív olyan csodálatos .Nem debár? De a tiéd más.-véres kezét Kurama mellkasára csúsztatta ,pontosan a szívéhez.Lehunyta szemeit és érezte ahogy Kurama szíve dobog.
-Dumm dumm dumm dumm duuumm duuum dum dum dum dum duuum duum.Érdekes a ritmusa.De nyugtató és szép.-felnyitotta szemeit.Nagy türkiz szemei elmerültek Kurama világoszöld szemeiben.
-A szemed......... zöld ,..... de mégis olyan érzésem van mintha arany lenne.És a hajad......-végigsimított Kurama haján.Ujjai között kúsztak ki a pirosas tincsek.-A hajad vörös de mégis ... mégis úgy érzem ,hogy ezüst.-Kurama csak hallgatott.
-Mintha tudná ,hogy néz ki a démon róka alakom.-gondolta magában.
-Én mi a terved velem?-kérdezte meg a lánytól.
-Nem is tudom.Nincs kedvem bántani.-megint megsimogatta Kurama arcát.-Elég ügyes és okos vagy.Itthagylak.De hagyok jelzéseket ,hogy kitalálj innen.
-Mért nem engedsz el most?
-Ha most elengedlek te megfogsz engem.Én az nem lenne jó.
-De akár holnap is el tudlak kapni az iskolában.Vagy feljelenteni a rendőrségen.Nem félsz?
-Te most azon dolgozol ,hogy meggondoljam magam és megöljelek?Egyébként nem félek.Ha akarnál akár most is el tudnál kapni.-Kurama szemei kikerekedtek a döbbenettől.
-Ugye jól mondom?
-Honnan gondolod ,hogy ki tudok szabadulni?
-Nem lennél ilyen magabiztos ha nem tudnál kiszabadulni.Meg úgy érzem te nem vagy átlagos.-azzal felállt és elsétált.