Esős este van.Kurama fáradtan lépked új lakása ajtajához.Mikor visszajöttek az Alvilágból vett magának egy lakást.Mióta édesanyja összeköltözött új férjével már kevés volt a hely .Meg aztán úgy érezte itt az idő ,hogy a saját lábára álljon.
-Huhh,végre itthon.-suttogta
-Hmm....szia!-hallatszott hirtelen a háta mögül.
-Szia.-fordult hátra Kurama.Egy lány állt mögötte.Kurama rámosolyodott de lefagyott arcáról a mosoly mikor meglátta a lány arany szemeiben kavargó lángokat.Már felkészült arra ,hogy a lány megtámadja.
-A nevem Ai Myoushin .Ne nézz rám így!Úgyse tudsz átszúrni a szemiddel.De ha mégis megtaníthatnál rá engem is.-és aranyosan mosolyogva közelebb lépett Kuramához.Nagyon alacsony volt.Körülbelül 2 és fél fejjel alacsonyabb Kuramánál.
-Te meg mit akarsz tőlem?
-Youra küldött ide.
-Youra?-a fiú szemei kikerekedtek.-Honnan ismered te Yourát?
-A lánya vagyok.Azt mondta ide jöjjek mert te tartozol neki és vigyázi fogsz rám.Egyébként éhes vagyok .Kapok vacsit?És átázott a ruhám.Adsz szárazat?-Kurama arra gondolt ez csel ,de Ai olyan nagyon tündéri ,bájos és aranyos volt ,hogy hamar eltűnt fejéből a kétely.
-Na gyere.-és besétáltak a lakásba.
-Húúúúú de szép.Mennyi virág.Ez itt milyen?
-Vigyázz az húsevő.Az meg méreganyagot fecskendez ha hozzáért.Arra vigyázz nem áll stabilan a vázája.Várj az nagyon törékeny.Az meg forró.Juj becapódik az üvegajtó.-kiabálta utánna Kurama ,egyre és egyre jobban felfogva milyen gondjai is leszenk a lánnyal.
-Ülj le és én hozok enni.
-Jóóóó!!
-De ne nyúlj semmihez kölyök.
-Nem vagyok kölyök.15 éves vagyok.-nézett durcásan Kuramára.
-Te 15?!Én 8-at néztem ki belőled.-ájult el Kurama.
-Heh te meg lánynak nézel ki.
-Bocs .Nem akartalak megbántani.
-Semmi baj.Apa mondta ,hogy egy faragatlan tuskó vagy.
-Jajj de kedves.- belépett a konyhába.Csak most nézte végig a lányt.Gyönyörű arany szemei ,lila vállig érő,kócos haja ,fehéres bőre volt.Arca bűbájos,vidám de egyben szomorú .Egyszerű lány volt ,de a maga furcsa módján páratlan .
-És még mit mesélt rólam az öreged?
-Azt ,hogy régen a társad volt.Meg ,hogy erős vagy és a növényeket tudod manipulálni.És ,hogy már nem olyan vagy mint régen....Mármint a külsőd....Meg... végülis...belül is más vagy ..gondolom.-mondta kissé zavartan.
-Régi szép idők.De ma már nem tenném meg azokat amiket akkor gátlástalanul megtettem.-álmodozott egy kicsit Kurama.
-Gátlástalanul?Hmm.Lehetnél most is egy kicsit gátlástalan.Adthatnál nekem egy sztriptízt!-és elnevette magát.
-Hehe.Vicces.Na itt a vacsorád.
-Köszönömmm.-és neki is látott belapátolni az ételt.
-Hmm te kis bélzsák.-mosolygott Kurama.
-Nem csak az illata jó de még az íze is fantasztikus.Nyammííí.
-Elmesélnéd miért küldött téged ide Youra?
-Mert bajban volt.Jöttek a gonoszok.És azt mondta jöjjek ide.
-Gonoszok.Mikor volt ez?
-Úgy .. 2 évvel ezelőtt.
-2 éve keresel engem.-Kurama teljesen ledöbben.Ai erre csak bólintott.
-Huh.Azért küldött,hogy megvédjelek vagy ,hogy segítsek neki?
-Hogy vigyázz rám.Azt mondta nálad fogok lakni.
-Hát ,.....tartozok neki és ezért itt maradthatsz.Késő van.Menjünk aludni.Te az én ágyamban alszol és meg itt a nappaliban a földön.
-Nekem jó.De át van ázva a rucim.
-Adok egy inget.Az jó lesz pizsamának.Reggel elmegyek és nézek neked lányruhát.-felállt és a szekrényéhez sétált.Elővett egy kék és zöld csíkos inget és odaadta Ainak.
-Öltözz át aztán feküdj le!
-Nem vagy az anyám!
-Még szép.Jó ,hogy nekem nincs ilyen szeleburdi lányom.
-Heh.-azzal Ai besétált a szobába és jól becsapta az ajtót.Kurama elővett egy párnát és egy takarót .Lefeküdt a földre.
Közben Ai is átöltözött és bebújt a meleg ágyba.Aludni viszont nem tudott.Lelke olyan volt mint a kinti idő.Dörögött ,villámlott és szakadt az eső ,mintha sosem akarna elálni.Ai megunta és felpattant.Lábujjhegyen kisurrant a nappaliba Kurama mellé.A fiú már csak azt vette észre ,hogy két hideg kéz öleli át derekát.Felhajtotta a takarót.Ai ott szuszogott szorosan oldalához dugva arcát.
-Youra ,... te vén vadbarom.Mit varrtál a nyakamba?!-visszatakarta Ait és lassan ő is álomba merült.
Reggel hatalmas puffanásokra épredb.
-Mi az?-álmosan nyitogatta szemeit.Ahogy kitisztult előtte a kép teljesen ledöbben és egyben meg is ilyedt.Felette a csilláron Ai lógott.
-Jó regggelt hétalvóóó.-kiálltotta dallamosan a lány ,majd ráugrott Kurama hasára.
-Aúú!-nyögte halkan.
-Kelj fel ,na!!Éhes vagyok!Naaaaa!!
-Ai!7 óra van.Hagyj még aludni!
-Nem!-benyúlt Kurama pólója alá és csikizni kezdte.
-Ne ezt ne.Ez nem ér.-gyorsan odébbgurult ,de a lány utánna ugrott.
-Tőlem nem szabadulsz meg olyan könnyen.-és nevetve karolta át nyakát.
-Jól van.Kelek már.Készítek enni.Aztán meglátjuk mi lesz.