Reggel Ai kómásan ébredt.
-Kuramaaaaaaaaaaa.Kuramaa aaa aaaaa .-nyivákolta miközben megdörzsölte szemét és kikecmergett a takaróból.
-Kurama most nincs itt!Elment Yusukéékkel.-nyitott be Botan.-Egyébként jó reggelt te kis hétalvó.Már fél tizenykettő van.
-Mennyi?-döbbent le Ai.Tegnap nap volt annyira álmos és fáradt ,hogy ennyi ideig aludjon.-És egyébként hova ment Kurama?
-Koenmával mentek el.A démonok akik az Emberi Világban garázdálkodnak ,nem rég erre felé is lecsaptak.Oda mentek el körülnézni hátha rájönnek valamire.
-De engem mért nem vitt el?!-fonta durcásan karba kezeit.
-Kurama nem szeretett volna felébreszteni.Egyébként el akart vinni.Reggel 7 órától ült melletted de aztán 9-kor elindultak.-ahogy Ai meghallotta ,hogy Kurama két órát ült mellette elvörösödött.
-És pontosan hova mentek?
-Mért kérdezed?
-Utánnuk megyek.
-Azt nem lehet.Kurama azt mondta vigyázzak rád.
-Nem kérés volt hanem kijelentés.Szóval hol vannak most?
-A Hasasiri környékén.-mondta Botan.Ai felpattant és már futott is kifelé.Majdnem fellökte Botant is.
-Hééé azért vigyázhatnál.-kiálltotta utánna de Ai akkora már messze loholt.
   Kuramák közben a Hasasirinél voltak.
-Itt csaptak le a démonok?-kérdezte bambán Kuwabara miközben a hatalmas körülbelül 50 méter széles lyukat nézte a földön.
-Igen.-válaszolt röviden és tömören Koenma.
-Ezek nagyon erősek lehetnek.Ha egy ilyen lyuk vájásához egyetlen ütés is elég .-mondta Hiei és szemei összeszűkültek.
-Azt hiszem vendégeink érkeztek.-szólalt meg vészjóslóan Kurama.A bozótosból léptek zaja hangzott fel,majd előlépett 5 démon.
-Szép napot szép napot.Vendégségbe jöttetek?-mondta szórakozottan Yusuke.
-Megkínálhatunk benneteket egy levessel?A neve nyakleves.-mondta Kurama.
-Tessék?!-döbbentek le a többiek.
-Kurama az a lány rossz hatással van rád.Kezdesz olyan lenni mint Yusuke és Kuwabara.-szólt rá figyelmeztetően Hiei.
-Bocsika.Csak kicsúszott a számon.-pirult el zavartan Kurama.
-Köhömmn.Ha befejeztétek a társalgást ,mondjuk megkezdthetnénk az élet halál harcot.De ha még ebédelnétek egyet szívesen várunk.-gúnyolódott az egyik démon.
-Köszike de már ettünk.Szóval kezdthetjük is.-mondta Yusuke és már ökölbe szorított is kezeit.
-Kuramaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!-egy vidám kiálltás törte meg a feszült hangulatot.Ai loholt feléjük.Amint Kurama meglátta majdnem rosszul lett.
-Ai!Te meg mit keresel itt?Mondtam Botannak ,hogy vigyázzon rád.
-Megkérdeztem Botantól ,hogy hol vagytok és ide jöttem.Gondoltam segítek.-mosolygott kedvesen.
-Ai ez nem a legmegfelelőbb pillanat.Most harcolni készülünk azokkal.Majd ha végeztünk velük segíthetsz.-mondta Kurama.Ai hátra nézett a démonokra.
-Ha végeztek velük?!Hmmm...-suttogta ,majd kezével legyintett egyet.A démonok alatt világoskéken izzó átjáró nyílt és mindannyian eltűntek benne.
-Héééé!! Mit csináltál velük?-kérdezte Yusuke döbbenten.
-Visszaküldtem őket az Alvilágba.
Te tudsz átjárót nyitni?-kérdezte gyanakvóan Hiei.
-Igen.De ha kérhetnélek ne nézz rám így.-és kinyújtotta Hieire a nyelvét.
-Kis pimasz.-morgott egyet Hiei.
-Kurama mostmár segíthetek?
-Hát persze.
-Jó de utánna kérek reggelit mert még nem ettem.-Yusukéék kárörvendő vigyorral Kuramára néztek aki egy hatalmasat sóhajtott.
-Azt hiszem nekem sose lesz gyerekem.-mondta.
-Nem is kell itt van neked ő.-mondta szinte már nevetve Koenma.
-De megértőek vagytok.-zsörtölődött Kurama.
-Azt hiszem itt nem találunk semmit.Mehetünk vissza Genkaihoz.
-Óóó az jó .Előbb kapok nyamit.-Ai kézen fogta Kuramát és húzta maga után.-Gyere Kurama menjünk enni.Remélem hoztál magaddal elég pénz mert idefelé két tök jó éttermet láttam.
-Fiúk ha nem élem túl akkor kérlek mondjátok meg édesanyámnak ,hogy szeretem.
-Erről jut eszembe .Kurama.Bemutathatnál az anyukádnak.
-Hogy mi ?Azt már nem.
-Mért talán szégyelsz?-nézett rá boci szemekkel amitől Kuramának bűntudata lett.
-Dehogy.Csak a végén félreértené.
-Úgy értené félre ahogy azok a lányok a metrón amikor idefelé jöttünk ,vagy úgy mint a fagyisnéni?-kérdezte értetlenül.
-Tök mindegy ,hogy hogy érti félre de ígyis úgyis rossz sülne ki belőle.
-Mért te neked kínos ha félreértik?
-Hát,..eléggé.
-Nézd!Itt az étterem.Gyere menjünk enni!
     Ai jóízűen falatozgatott Kurama pedig csak nézte.
-Őrület.Ezt a lányt tényleg pont az én nyakamba varrta Youra?!-gondolta mágam Kurama.
-Te nem eszel?-kérdezte Ai.
-Nem vagyok éhes.DE már neked is megárt.
-Dehogyis.Még félig üres a hasacskám.
-Nem tudom ,hogy fér beléd ennyi.
-Jól fel kell tankolni.-vigyorodott el.
    Fél óra elteltével Ai végre jóllakott.
-Na most mit csinálunk?
-Visszamegyünk Genkai anyóhoz.-jelentette ki Kurama.
-Óóóó tök uncsi az a hely.Csináljunk valami jobbat.
-Például mit?
-Menjük az Alvilágba.Vagy lessünk be a Szellem világba.De akár ............ beugorhatnánk abba a sztriptízbárba.-sandán ránézett Kuramára és szemöldökeit húzogatta.
-Te kis perverz.
-Mért .Lazítanod kéne egy kicsit.
-Egy sztriptízbárban?
-Igen.Nagyon lazító hatású.Elfelejtesz minden mást.Csak arra koncentrálsz.Ha tudod mire értem.
-Sajna igen.
-Te nagyon unalmas emberke vagy.Tudtad?
-Mért vagyok unalmas?
-Egy olyan mintagyerek vagy.Szorgalmas , az anyuci és tanárok kiskedvence. Youko sokkal szórakoztatóbb volt.
-Én már nem vagyok Youko.
-Hát persze .Hisz Youko sosem hazuttolta meg magát.
-Tessék?-Kurama szemei kikerekedtek és kérdően nézett Aira.
-Te tényleg nem vagy Youko.Legalábbis már nem.Youko mindig az volt akinek az emberek ,démonok megismerték.Sohasem vált volna olyanná amilyen te vagy.Nem tudom ,hogy hova tűnt Youko.De én meg fogom találni.-elengedte Kurama kezét és gyorsabbak lettek léptei.
-Hova mész?
-Genkai anyó birtokára.
-Akkor ne menj ilyen gyorsan!
-Sajnálom de nem szeretek olyanok közelébe lenni akik nem tudják kik ők valójában.-Kurama megállt és csak nézett Ai után aki kis idő múlva eltűnt a szemei elől.
-Nem értem mit akar mondani.De úgy érzem igaza van.Minden szó amit kiejt a száján szín tiszta igazság.