Már lilás kékes felhőkbe borult az ég ,s aprócska alig pislákoló sárga foltok villantag fel.Odabenn a házban mindenki szótlanul ült.Megrázta mindegyikőjüket a délután történt eset.Csak Hiei és Ai volt ugyan olyan unott és mogorva.
-Azért mutathatnál egy kis megbánást.-mondta szemrehányóan Keiko Ainak.
-Sajnálom de nem szokásom hazudni.Ha azt gondolom ,hogy jól tettem nem mondom azt ,hogy elnézést megbántam már.
-Te ,..te .. te neked nincs is lelkiismereted?
-Méé kéne ,hogy legyen?
-Igen kéne.Mert meg kéne ezt bánnod.
-Bármikor megtenném újra.-de nem folytatták tovább a vitát mert a fiúk és Ai is felpattant a helyéről.
-Démonok.-mondta ijedten Kurama.
-Köztük vannak azok is akiket múltkor visszaküldtem az Alvilágba.
-Ilyen gyorsan visszajöttek?
-És ráadásul sereget is szereztek.-szólalt meg Hiei.Az ablakban ült ,s a függönyt kissé félrehúzva bámult kifelé.-Ugyanis körül vagyunk véve.-Ai is az ablakhoz sétált.Egy nyáladzó ,villógó szemű ,undorító kinézetű szörny ugrott fel az ablak alól.Ai gondolkodás nélkül átnyúlt az üvegen.Csattanva tört be az üveg ,s szilánkjai szétszóródtak. Berántotta a szörnyet ,majd eltörte a nyakát.A nyakcsigolyájának roppanása visszhangként dörrent fel.
-Uram atyám.-sikoltott fel Botan.
-Ne sikoltozz inkább bújj el.-szólt rá lenézően Ai.
-Igaza van Keiko.Menjetek szépen és rejtőzzetek el ,majd mi megoldjuk a dolgot.-mondta kedvesen Yusuke és rámosolygott Keikora.A lányok gyorsan elbújtak az egyik szobában.
-Van valami terv?-kérdezi Kuwabara.
-Igen.Kimegyünk és agyonvágjuk őket.
-Ez a csaj tisztára olyan mint Yusuke.-dörmögi Hiei.
-Én nem hiszem.-suttogja Kurama.Nem is Hieinek hanem inkább magának ,de Hiei meghallja.
-Na gyerünk.-azzal Ai kicsapja az ajtót.A szörnyek azonnal rájuk támadnak.Kiki merre lát indul és szeleteli a démonokat.
-Héé ezek nem is olyan bénák.-kiállt fel Ai mikor megkapta az első ütést a gyomrába.
-Még ,hogy bénák vagyunk.Ostoba kislány megeszünk vacsorára.-ordítja az egyik szörny.
-Bocsika de más fogást kell terveznetek vacsira ,amit már a Pokolban fogyasztotok el.
  Akárhogy is küzdöttek mindig jöttek és csak jöttek a szörnyek.
-Mintha egy feneketlen bűvészkalapból húzogatnák elő őket mint a bűvész a nyulakat.-vicsorít Ai.-A francba!-kiállt fel fájdalmasan.
-Ai!-Kurama ijedten fordul felé.Az egy szörnytől akkorát kapott Ai ,hogy nekicsapódott az egyik vastag fának.
-Hé kislány rendben vagy?-kérdezi Hiei.
-Minden oké.-nyögdécseli ,de ahogy rátámaszkodik kezére egy éles fájdalom nyilal belé és visszadől.
-Na most kell használnom a képességem.-dönnyögi halkan.Kezeit szétcsúsztatja és ujjait amilyen mélyen csak tudja a földbe mélyeszti.
-Azt ajánlom srácok ugorjatok fel!-kiálltja.Yusukéék nem nagyon értik mit akar de azért felugranak a levegőbe.Ekkor Ai szemein hófehér hártya fut át.Ujjai kék vilogással megrezzennek ,majd a démonok alatt a föld rengeni kezd ,s mocsártengerré változik ,elnyelve az ellenfeleket.Amint az utolsó démon is eltűnt Ai kihúzta ujjait a földből.A mocsár helyén újra a régi ,megszokott föld állt.
-Ez nem volt semmi.-mondja vigyorogva Yusuke.
-Nem kellett volna ennyit vacakolni.Nem tört volna el a karja .-mondta Hiei úgy ,hogy Kuramáék meghallják.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza Kurama.
-Semmit ,semmit.Én nem mondtam semmit.-tagadta le Hiei és visszasétált a házba.
-Ai gyere te is!-szólt oda neki Yusuke.
-Én még maradok egy kicsitOlyan szépek a csillagok.-próbálta kimenteni magát a lány.
-Rendben de már nagyon késő van és hideg is kezd lenni.Ne maradj túl sokáig.
-Okéé.-azzal Kuramáék bemennek.
-A francba a karom.Jól bevágtam.-oldalra dől és megpróbált úgy felállni.Azt nem veszi észre ,hogy az ablakból Kurama ragyogó zöld szempárja lesi.Nagynehezen feláll és besétál a házba.
-Én most megyek aludni .Jóéjt!-köszön el a kis társaságtól.
   Már éjfél is elmúlt.Ai kimegy a mosdóba.Csupa verejték és remeg a fájdalomtól.
-A fenébe.-suttogja ,s a jég hideg víz alá dugja fejét.
-Ezzel nem múlik el a fájdalom.
-Kurama?!-ijed meg először de aztán visszatér a rideg pillantása-Miről beszélsz?Egyszerűen csak melegem van.
-Higyjem is el?
-Nekem mindegy mit hiszel.Az a lényeg ,hogy békénhagyj.-azzal elsétáll Kurama mellett.
-Ha szépen megkérsz,..meggyógyítom.-ekkor Ai megállt.
-Meg tudod?
-Igen.
  Bemennek Kurama szobájába.A fiú matat valamit az egyik szekrénybe.
-Ülj le!
-Ne parancsolgass!
-Akkor megkérhetnélek ,hogy helyezkedj el az ágyamon?
-Persze.-morcoskodik a Ai.
-Mért nem mondtad el ,hogy nagyon beütötted?-kérdezi Kurama miközben leül mellé.
-Mért kéne elmondanom?!Azzal semmit sem érek.
-Dehogynem.Akkor nem kellett volna majdnem egy egész éjszakát végigszenvedned.Meg eleve ilyenkor jólesik a törődés.
-Ez a te elved.Én azt vallom: Ha valami baj ér az csak a te gondod.-Kurama rámosolyog és felhúzza lány pizsamájának ujját.
-Ez a krém micsoda?
-Egy különleges és ritka virág kivonatából van.
-Áááá Kitsiből.Akkor nem kell.
-Tessék?
-Azt mondtad Kitsinek ,hogy olyan mint egy különleges és ritka virág.
-Jajj már.Ne hánytorgassuk a múltat.
-Haragszol rám.Ugye?
-Hogyne haragudnék.Megölted a szerelmemet?Az egyetlen nőt aki eddig szeretni tudott.
-2 napja ismertétek egymást.És nem csak ő képes szeretni.-Kurama ránézett erre Ai gyorsan felnézett a plafonra ,csak ,hogy ne keljen a szemébe nézni.
-Ez a krém.... büdi.
-Hehe jól tudom.Én sem szeretem a szagát.De nagyon gyorsan helyrehozza a gyulladást és csontok bármifajta elmozdulását ,repedését és a törésen is segít egy kicsit.-Ai kissé belepirult ahogy Kurama kenegette a vállát.
-Azt ,hogy értetted ,hogy nem csak Kitsi képes szeretni engem?-kérdezte halkan Kurama de továbbra is Ai vállát nézte.
-Én .. sehogy.Csak gondolom az iskoládban is rengetegen szerelmesek beléd ,meg minden .. tudod....szóval....-motyogta el a végét.
   Egy ideig csendben ültek.Kurama bekötözte a lány vállát.De mikor készen lett akkor is csak ültek.
-Kuramaaaaaaaaa....- dünnyögte Ai
-Tessék?-fordult a lány felé.
-Bocsi.-suttogta és szemeit lesütötte.
-Mért kérsz bocsánatot?-Kurama értetlen ábrázattal nézett Aira pedig jól tudta mire érti csak a lánytól akarta hallani ,hogy megbizonyosodjon mit is érez iránta.
-Bocsi ,hogy megöltem Kitsit.Bocs ,hogy idejöttem élősködni rajtad és a barátaidon.Bocs ,hogy ennyi gondot okozok.És bocs ,hogy olyan mogorva és szemtelen vagyok.
-Youra ugyan ilyen volt........És Youko is.-ahogy kimondta az utolsó mondatot Ai felkapta a fejét.
-Tudod ... örülök ,hogy itt vagy.Olyan mintha az életben mindenem meglenne.-rámosolyodott Aira majd magához ölelte.
-Hívhatlak papának?-kérdezte gúnyolódva de kedvesen Ai.
-Csak azt próbáld meg.-viccelődőtt Kurama is.-Most viszont menj aludni kistücsök.-Ai felpattant egy jóéjtpuszti nyomott Kurama arcára majd visszament szobájába és hamar el is aludt.
    Közben Yusukénál és Kuwinál:
-Urameshi .Ezek most összejönnek?
-Fogalmam sincs.
    A lányoknál:
-Most ezek között apa lánya kapcsolat alakult ki?-kérdezi Botan
-Nem tudom.-válaszol Keiko.
-Szerintem nem.
-Szerintem meg igen Sizuru.-mondja mosolyogva Yukina.
    Koenma és Genkai a teraszon ücsörög.
-Ezzel a kettővel vajon mi lesz?!-mondja Koenma.
-Elég zűrösek mi?
-Azok bizony.
-De mindegyik fiatal ilyen.
-Hát,...ez is igaz.