A nap ragyogó fénye elárasztott mindent.Senki sem gondolta volna ,hogy szörnyű dolgok történnek még ezen a napon.A bokorban leselkedve egy furcsa lény állt.Szemei kéken villogtak .Éppen áldozatait figyelte akik mit sem sejtve ,vígan végezték a megszokott dolgaikat.
-Hiei!-sétál egy fa alá Kurama.Odafenn a legfelső ágon üldögél Hiei.
-Mit akarsz?-kérdezi mogorván.
-Te is érzed azt amit én?
-Ha arra célzol ,hogy valami nagyon furcsa ,ámbár alig érezhető gonosz erő terjeng akkor igen,én is érzem.
-Valami történni fog.És nem nagyon szeretném megtudni ,hogy mi.
   Eljön a vacsora ideje.Mindenki vidáman eszik ,beszélget , kivétel egy személy aki mogorva ábrázattal ül az ablakban.A vacsorának hamar vége és mindenki indul lefeküdni.
-Én nem alszom veletek egy ágyban.-makacskodik Ai.
-Nyugi.Kibírod.Nem lehet annyira rossz velünk aludni.-mondja Jin mosolyogva.
-Beszélj a saját nevedben.Melletted szörnyű aludni.-szól közbe Sisiwaka.
-Ez nem is igaz.-
-Dehogynem.Horkolsz,beszélsz álmodban,néha kapálózol is és állandóan megfordulsz az ágyon és reggel úgy ébredek ,hogy keresztbe fekszel rajtam és a lábad majdnem a számban van.-erre Ai majdnem elnevette magát ,de visszatartotta mert látta Sisiwakamaru halálosan komolyan mondja.Végül nagy nehezen elrendezkedtek és Ai bekászálódott a két fiú közé.Jin és Sisi már nagyon álmos volt ,hiszen hosszú utat tettek meg idáig és egy szemhunyásnyit sem aludtak.Aihoz viszont nem jött el az Álommanó.Jó ideig forgolódott az ágyban.Már amennyire tudott forgolódni ,mert kevés hely volt számára az ágyon.Végül megunta ,s mivel jól érezte egyáltalán nem álmos ,felkelt és kisétált a kertbe.
-Huhh kicsit hideg van.-suttogta és beleborzongott.-Olyan rossz érzésem van.De vajon mitől?-elsétált egészen a kert végébe.Ott még sosem járt.Odáig sosem volt kedve elmenni.Egy kis tó állt ,fűzfa árnyékában.A hold fényétől csillogó víztükrön rózsaszín tündérrózsák úszkáltak.Ai leült a nagy kövekkel szegélyezett szélére.Csak nézte a víztükröt és kezdte úgy vélni ,hogy apja arcát tükrözi vissza víz.
-Kicsim!-mélyről jövő visszhang tört fel a vízből ,apró bugyborékokat vetve.
-Apa?!-a vízben meglátta apját .Arca olyan volt mint egy hulláé ,s végül meglátta a kezét ,miről már hiányzott a hús.
-Látod ezt!Kurama tette velem és az átkozott társai.Bosszút kell álnod értem.Kérlek szabadíts fel ez alól az átok alól.Felfalja a lelkem és nem nyugodthatok tőle.Egészen addig míg ők el nem pusztulnak.-mondta Youra.Ainak úgy tűnt ő tényleg az apja ,de valahogy nem bízott benne.
-De miért?Hiszen te küldtél Kuramához mert bíztál benne és a legjobb barátod volt.
-Kurama elárult.Engem is és téged is.Emlékszel?
-Igen.
-Azt hitted nem árul el többet?
-I-igen.
-Oly nagy harcos vagy de naív is.-az árnyék kiemelkedett a vízből.Átlátszó volt és hűvös levegő párolgott belőle.Ai meleg lélegzete fehér fellegként tódult ki ajkai között ,majd lassan szétoszlott.
-Kincsecském.Fogadj szór az édesapádnak és öld meg Youko Kuramát a bandájával együtt.-majd a jeges karok átölelték Ait.A lányba hideg érzés csapott bele.Testében mint a villám úgy cikázott az a furcsa erő.Szemei előtt a világ egybeolvadt,majd minden elsötétedett.
-Ügyes kislány!-hangzott az apa szava s egy gúnyos kacaj követte.-Most pedig szépen követni fogod a parancsaimat.-azzal átváltozott azzá a kék szemű alakká aki reggel lesett a bokorból.-Most pedig indulj szépen!-Ai szemire fehér lepel borult.Teste mintha csak egy báb lenne akit zsinóron húzgálnak olyan esetlenül áll meg lábain ,majd indul vissza a ház felé.
  Már mindneki mélyen aludt.Ai a konyhából elvett egy nagy kést és azzal hangtalanul sétált végig a hosszú folyosókon míg el nem ért Kurama ajtajáig.Bement és a fiú ágya mellé lépett.Felemelte a kés szúrásra készen.Kurama mintha nem is aludt volna felpattan és kitért a szúrás elől.
-Ai?!-nézett rá döbbenten.De nem tudott tovább elmélkedni mert a kés felé vágódott.Ai csak kinyújtotta kezét ,ujjai megrázkódtak és a kés újra visszatért kezébe.
-Yusuke!Hiei!Kuwabara!Keljetek fel srácok nagy gond van!-kiabálta és gyorsan kifutott a szobából majd a házból.
-Idekint sokkal több esélyem van.Odament nem tudom kivédeni a vágásokat .-gondolta magában.
-Kurama mi a baj?-lépett ki még kissé álmosan de tettre készen Jin ,majd utánna a többiek is megérkeztek.
-Ai?!Meg akarja ölni Kuramát?-ijedt meg Botan.
-Ha rajtunk múlik nem teszi.-és Yusuke már száguldott is a lány felé.
-Várjatok!Ne bántsátok!Szerintem nem ő az aki rámtámadt.Valaki irányítja.-lihegte miközben egy újabb támadás elől ugrott el.
-Istenem!-remegett Yukina és szemeiebn könnyek gyűltek majd hatalmas cseppekként gördültek le arcán.A levegőben gyöngyé váltak majd hangos koppanással értek földet.
-Lányok ti menjetek odébb nehogy bajotok essen!-szólt Touya.
-És vigyázzatok ám az én drága Yukinámra!-kiáltotta oda Kuwabara.
-Ja az életünk árán is ,ugye?-lett dühös Sizuru
-Pontosan.-ezt nem kellett volna kimondania mert kapott egy hatalmasat nővérétől.
-Auuu!!-nyivákol majd indul segíteni a többieknek.
-Ai fejezd be4Kérlek!Nem akarunk bántani.Térj észhez!-próbál hatni rá valahogy Kurama de nem sok sikerrel.Hirtelen eltűnik a szemük elől.
-Hol van?-néz körbe idegesen Jin.
-Ott!-hangzik fel Hiei hangja.Ai a lányok előtt tűnik fel és éppen leszúrná Botant.Kurama ahogy ezt meglátja gondolkozás nélkül elővarázsolja a pokol növényeit melyek átszúrják Ai karját.Ezután egy sikoltás és gonosz visszhang ,majd Ai összeesik.
-Ai....-hajol le hozzá Botan.Kuramáék is odasétálnak.
-Köszönöm.-suttogja Botan és csillogó szemmel néz Kuramára.
-Szívesen.-és Botanra mosolyog.Genkai Ai mellé térdel.
-Semmi komoly baja.De biztos ,hogy egy darabig ez fájni fog neki.
-Sajnos nem tehettem mást.-mondja Kurama.Genkai fagyosan ránéz majd szól Jinnek:
-Kérlek vidd be a lányt.-Jin ölbe veszi és visszaviszi a szobájukba.Ezután nyugovóra térnek újra.
   Kurama nem tudott újra elaludni.Csak álmatlanul forgolódott ágyában.Végül felkelt és kiment az udvarra.
-Vajon ki irányította Ait?-gondolkozott.A kert hátsó részénél ahol egy pad a tenger felé néz ott ült egy alak.
-Ai?!Mit keresel itt kint?Bent kéne lenned és pihenned.-rohant oda Kurama.
-Te...gondolkozás nélkül megöltél volna......-suttogja de közben csak a tengeren ringó csillagok tükörképét bámulja.
-én nem..-mentegetőzik
-Jól tudom ,hogy nem kellek neked.....jól tudom ,hogy nem szeretsz úgy.......de valahogy mégis...egyfolytában csak ez jár az eszemben,.....hogy nem kellek ,és nem tudom ,hogy miért nem.Pedig mindnet megtettem........-mondja és könnyek szikrázó cseppjei hullanak szeméből.-Ez volt Kitsinél is.Próbálkoztam ,de a végén annyira megőrhített ,hogy nem lehetek veled,..hogy nem lehetsz az enyém,.....a végére már bármire képes lettem volna.És meg is tettem.Végeztem Kitsivel.Tudom jól ,hogy ez nagyon nem jó hozzáállás és így nem lehet mindent megoldani ,de nem hagy nyugodni...Éjjelente arra kelek ,hogy beleőrülök ebbe az állapotba.-Kurama csendben ,mozdulatlanul hallgatta végig.Fejét lehajtotta és lesütötte szemeit.
-Én ....nem tudom mit mondjak.Te egy nagyon aranyos ,kedves kislány vagy.És nagyon szeretlek.Jó barát vagy.
-Jó..barát..hehe....barát.......-majd a mosolygás átvált sírássá.Arcás kezei védő fonatába rejti és csak hullanak könyei.