13.fejezet-Küzdök érted
2007.06.25. 14:37
Kurama már hajnalban fent volt.Egyedül ácsorgott a tengerpart hosszú korlátjának dőlve.A szél néha belekapott vörös hajába és ellibbentette arcából a rakoncátlan tincseket.6 óra felé Botan is felkelt és kiment Kuramához. -Jó reggelt! -Neked is!-fordult a lány felé. -Meg szeretném köszönni ,hogy tegnap megmentettél.Tudom ,hogy nem voot könnyű feláldozni Ai biztonságát.-Kurama erre nem válaszolt ,inkább tekintetét újra a tengerre szegezte. -Tudod nem akartam ,hogy bajotok essen.-Botan és Kurama között mintha valami fellángolt volna.Csak egy apró szikra de akkor is jól érezték ,hogy ott van. Ai is felébredt már.Mozdulatlanul feküdt Jin és Sisi között. -Ők se rossz pasik!-gondolta és elmosolyodott.Jin nyugodt arcát fürkészte mikor a fiú felnyitotta szemeit.Gyermekies fény csillogott szemében amitől Ai nem tudott gyorsan reagálni,hogy Jin ne vegye észre ,hogy figyelte. -Ömm...szia szivi.-mosolyodik el Jin. -Szia édes.-mosolyog rá vissza viccesen Ai -Szép jó reggelt cukorbogaraim.-kel fel Sisiwakamaru durcás képpel és gúnyolódva köszönve. -Jajj Sisikém drága ne légy ilyen morcika.-nevet rá kedvesen Ai.Sisiwakamaru csak felhúzza szemöldökeit és visszadől. -Na mi az?-kérdezi Ai-Itt fogunk feküdni egész nap? -Nem rossz ötlet.-ásít egyet Jin. -Én viszont éhes vagyok szóval megyek és kifosztom a hűtőt.-felpattan és felhúzza cipőjét. -Oké akkor én is megyek.Na ,várj meg!Kérlek.-Jin is felkel és Ai után siet.Sisi egymagába fekszik tovább és nézi a plafont.Elméjében valami fontos,nehezen felfogható,titokzatos nagy kérdés jár: -Az ott egy pók? Ai és Jin már javában eszik.Kiviszik a reggelit a teraszra és ott a földön törökülésben fogyazstják el.Kurama és Botan nevetgélése hallatszik és hamarosan megjelennek a tenger felé vezető úton. -Ezek meg mit csinálnak?-néz bambán Jin. -fogalmam sincs de azt jól tudom ,hogy nekem csak rosszat jelenthet. -Sziasztok!-köszön Botan.-Reggeliztek?!Erről jut eszembe én még nem is ettem. -Ahogy én sem.Gyere együnk mi is.-mondja Kurama és már indulnak is a konyha felé. -Ezek között szerinted most van valami?-kérdezi Jin. -Mrrrrrrrrrrrrrrr!-Ai szúrósan néz Jinre. -Okéééééé!Értettem.Akkor váltsunk témát.-ijed meg Jin. Eltelt a delelőtt és Kurama csak botannal dumcsizott ,Ai meg Jinnel. -Tudod először nem gondoltam ,hogy veled el lehet így beszélgetni.-mondja Ai miközben egy csokit töm magába. -Hát,kössz.Szóval dilisnek néztél először akivel nem lehet emberi társalgást folytatni. -Dehogy.Csak olyan vadósnak ,gyerekesnek tűntél.-szabadkozik gyorsan -Ahogy te is.-mosolyog rá kedvesen.Ekkor meghallja Botan ahngját: -Sajnálom Kurama de most mennem kell ,Koenma hív.Majd még beszélünk!Szia!-azzal felpattan lapátjára és elszáll.A magasból még vet pár pillantásta fiúra aki integet neki, de aztán Kurama alakja egybefolyik a felhők tarajos fellegével. -Most mit fogsz tenni?-kédezi halkan Jin. -Ha akarja ,...ha nem......... küzdök érte.....mert míg szívem zsebében lüktet addig ő csakis ...... az enyém.
|